Ez elég rosszul hangzik a vizsgaidőszak legelején, de szerencsére nem erről van szó. Hétfő reggel gondterhelten tartottam az egyetemre, a 9-kor kezdődő statisztika zh-n rágódtam épp, amikor megbotlottam egy hupliban az épület előtt. Korábban is megbotlottam már többször benne, de most hasra is vágódtam. Fehér nadrágban. Ó, hál'Istennek, hogy nem vettem kávét, pedig fontolgattam, hogy még beugrom a büfébe! Így csak csendben hasra vágódtam, szerencsére tenyérre érkeztem, így csak az horzsolódott fel kisebb mértékben. A térdem is lila egy kicsit, de nem lett nagy baj. És csak négyen látták.
Mikor délután meséltem telefonon a barátnőmnek, kérdezte, hogy odajöttek-e segíteni. Nevetve mondtam, hát persze, hiszen pszichológusok! Leültettek, kézfertőtlenítőt adtak, hozták utánam a táskámat, és ha akartam volna, tudtam volna róla beszélni is.
Hát most szeretnék. Mi van, ha ez egy jel? Ha igen, akkor minek a jele? Annak, hogy az elhasalást ezennel letudtam, minden vizsgám sikerülni fog? Vagy éppen ez egy intő jel, hogy ebben a félévben többször is el fogok hasalni? Ugye, az előbbinek? Ugye? UGYE?
Fél tenyeremről odaadnám a bőrt, ha sikerülne a hétfői statisztika szigorlat. Megyek is tanulni. Szigorúan monoton tevékenység ilyen szép tavaszi délelőtt. Lassan rám is rám férne egy normalitásvizsgálat.