Ködös hétfő reggeleken, amikor a nyár már messze, az advent-karácsony (amit amúgy sem kedvelek) pedig még messze van, s alapvetően sem kreatívnak, sem örömtelinek nem érzem a hétindítást, ezzel vigasztalom magam:

- egészséges vagyok
- van mit ennem
- van hol laknom
- ahol lakom, ott meleg is van
- van egy remek férjem
- és nagyszerű barátaim
- és szüleim, és testvérem
- azt csinálhatom, amit szeretek
- vannak szép ruháim (és a hideg ellen is védenek)

Ezenkívül korlátlan mennyiségű kávét ihatok, és, mivel senki sem lát, akár brazil zumbatáncosnőnek is képzelhetem magam, miközben pörgős zenére próbálok felébredni, és kihozni ebből a hétfő reggelből valamit.

És azt is tudom, hogy vannak napok, amikor egyáltalán nem így érzem magam.