"Beviszi az apa a fiát a kocsmába. Kér két felest, majd az egyiket a fia elé teszi.
- Igyál! - szól a fiához.
- Pfuj de rossz ez! Hogy lehet ezt meginni? - szól a gyerek.
Erre az apa:
- Na látod! Anyád meg azt hiszi, hogy szórakozni járok ide."

No, hát pont így vagyok én a húsevéssel. Nem öröm, nem boldogság (nem véletlenül hagytam fel vele 3 évvel ezelőtt). De. Az ember, főleg, ha nő, sok mindent hajlandó megtenni a fenekéért. Hajnalban kel, edzeni jár, diétázik, kitöréseket végez, alacsonyan tartja a szénhidrátot, súlyokkal a nyakában guggol, kardiózik... és ha kell, húst eszik. Mert egyszerűen képtelenség annyi fehérjét bevinni túróból, tojásból, joghurtból, mint amennyi kell ahhoz, hogy izmosodjak. Így két héttel ezelőtt hoztam egy döntést. Jöhet a csirkerizs. Vagyis, a csirkemell is jöhet a rizs mellé. 

Zöldségekből, tejtermékekből és tojásból ugyanis nem lehet napi körülbelül 120 gramm fehérjéhez jutni, amennyire aktuálisan szükségem lenne. S hogy milyen érzés? Nem egy népünnepély a húsevés, de meg lehet szokni. Az ember, főleg, ha nő, sok mindent hajlandó megtenni a fenekéért.