No, csakhogy vége ennek az elbaszott 6 napos hétnek. Azaz, dehogy van vége, holnap is dolgozom,igaz, csak kicsit, és nem is kell korán kelni. Viszont faszán keresztbe vágja a napomat, nem tudok itthon teljeskörűen működni, pedig takarítani akartam (dehogy akartam, kell), meg sütni kókuszos kockát, meg főzni finomat.
Gy. barátunk nagyon kapacitál, hogy fussunk össze a hétvégén, nagyon édes, annyira szeretne találkozni, hogy kijelentette, ha dolgozom is, akkor is üljünk össze dumálni, társasozni, főzőcskézni, nem is kell, hogy igyunk. (Ez nem rá vall.:) Át kell hozzá menni, ez tény, mert van egy újonnan szerzett hörcsöge, aki elmondása szerint nagyon szociális. (Át is viszem a Hosszúfülűt, vegyen róla példát.)
Most pedig hosszú sirámok fognak következni arról, mennyire elfáradtam a héten, és bassza meg, hogy holnap is melóznom kell. Igaz, 2 másik kolléganőnek 2 napot kell dolgoznia, ráadásul éjjel is, úgyhogy pofám lapos.
Viszont bejött a hideg, ami miatt szintén lehet nyavalyogni, Prágáig be kell szereznem pár meleg pulóvert, egy bodyt (tangás változatban igen ritkán kapható), meg sapkát, sálat, kesztyűt, mert ott még hidegebb lesz, és nehogy már azért ne tudjunk várost nézni, mert fázunk. És ki kellene találni vmi alternatívát a sör helyett, mert azt télen nem szeretek inni, a Becherovkát meg az íze miatt hanyagolom. Viszont Csehországban vétek nem inni sört, így komoly dilemma elé nézek.:) Megy egy útikönyvet is át kéne lapoznom, mit is érdemes megnézni 2 rövidke nap alatt.
Tegnap reggel óta egy sün van a torkomban, és nagyon szúr. Imádom a süniket, de nem a torkomban...! És hőemelkedésem is van:(
Vmikor múltkor nyavalyogtam, hogy egész héten nem találkoztam barátokkal, tegnap este aztán beindult az élet. Összefutottam Legeslegjobb Barinővel, meg a pasijával, meg Gy-vel, és jó volt, aztán fél 10 felé kezdtem bepunnyadni, ha meló után vagyok, akkor legkésőbb 10-kor mindig megborulok, aztán hisztis, nyűgös, és nyavalygós leszek, olyan, amilyen nem szeretek lenni, és akkor nincs mese, menni kell haza aludni. Tegnap is kialakult az ilyenkor szokásos vita: a fiúk még maradtak volna, mi pedig L-lel mentünk volna haza, ment a huzavona, ami aztán elrontja a hangulatot, és valamelyikünk a végére biztos összekap a párjával. A fiúk valahogy jobban bírják a melónap utáni éjszakázást, én meg egyre kevésbé, asszem, ez az öregedés egyik jele, még pár év, és otthonülő, beszűkült, tévénéző mammer leszek?? Jaj, ne!
Jövő hétre is szerveződnek a programok, persze szigorúan meló után, uzsonnaidőben, hogy 10-re már ágyban lehessek. Szörnyű. Pedig régen mit számított, ha egy-egy buliból hazaérve csak max. 2-3 órát aludtam, aztán azon másnaposan irány az egyetem! Akkor még fiatal voltam és bohó, és nagyon észnél kell lennem melóban, nem is engedhetném meg magamnak, hogy akár csak kialvatlan legyek.
No, elég a nyígásból.
K.