I think this is a beginning of a beautiful friendship(?)
Tegnap létrejött a nagy találkozás. Úgy fest, Vilmos egészséges, az élősködők kiirtattak belőle, így zöld utat kapott a Boldizsárral való ismerkedéshez. Még sosem volt szerencsém megtapasztalni, két sün hogy viselkedik egymással, pláne két eltérő "márka". Így aztán kíváncsian lestem, vajon mit szólnak egymáshoz.
A két sün
Vilmost letettük a takaróra, aki lefeküdt és úgy is maradt. Boldizsár meg melléje kúszott, és szaglászni kezdte, Vilmos kis ideig szótlanul tűrte, majd arrébb ment. Boldizsár szorosan a nyomában, tovább szaglászta, majd nyalogatni, később pedig harapdálni kezdte a tüskéjét. Ezen aztán mindhárman elcsodálkoztunk, úgymint Attila, én és Vilmos is. Vilmos olyannyira, h percekig meg sem moccant. Nem tudom, h a tüskeharapdálás vajon az agresszió vagy a barátkozási szándék megnyilvánulása volt-e. Vilmos végül elunta és megint arrébb ment, Boldi szorosan a nyomában, erre Vilmos éktelen fújásba kezdett. Hosszúfülűnknek se kellett több, nekiállt ő is fújni, így a nagy találkozás kétszólamú fújó-hangversenybe torkollt.
Így zárult a nagy kaland, bennem meg több kérdés is felmerült.
1. Vajon Boldi megnyilvánulásai mögött domináns törekvés húzódik, avagy puszta kíváncsiság?
2. Vilmos elutasító viselkedése behódolás vagy szimplán csak "fütyülök az egészre"-mentalitás?
Sünszakértők, segítsetek!
Mindenesetre a történet itt nem ért véget, legközelebb ismét próbálkozunk, hátha a második találkozás több eredménnyel zárul, vagy legalábbis választ kapok a kérdéseimre.
Úgy saccolom, nekik is jó, ha néha összengedem őket, hisz komoly kárt nem tesznek egymásban (nem is tudnának, mert ott sorakozunk munkavédelmi kesztyűkkel felszerelkezve, ha avatkozni kell), amúgy meg elég ingerszegény környezetben vannak, így legalább van némi szociális interakció. Aztán, ki tudja, hátha országos cimborák lesznek. Éljen az európai és afrikai sünök testvérisége!:)
Ráadásul, ha tavasszal a Vilmost elengedjük, és elmeséli a többi európai vadsünnek, hogy egy igazi afrikai hosszúfülűvel volt dolga...! Mekkorát lehet majd vetíteni a sünlányoknak!:)
K.
Vilmost letettük a takaróra, aki lefeküdt és úgy is maradt. Boldizsár meg melléje kúszott, és szaglászni kezdte, Vilmos kis ideig szótlanul tűrte, majd arrébb ment. Boldizsár szorosan a nyomában, tovább szaglászta, majd nyalogatni, később pedig harapdálni kezdte a tüskéjét. Ezen aztán mindhárman elcsodálkoztunk, úgymint Attila, én és Vilmos is. Vilmos olyannyira, h percekig meg sem moccant. Nem tudom, h a tüskeharapdálás vajon az agresszió vagy a barátkozási szándék megnyilvánulása volt-e. Vilmos végül elunta és megint arrébb ment, Boldi szorosan a nyomában, erre Vilmos éktelen fújásba kezdett. Hosszúfülűnknek se kellett több, nekiállt ő is fújni, így a nagy találkozás kétszólamú fújó-hangversenybe torkollt.
Így zárult a nagy kaland, bennem meg több kérdés is felmerült.
1. Vajon Boldi megnyilvánulásai mögött domináns törekvés húzódik, avagy puszta kíváncsiság?
2. Vilmos elutasító viselkedése behódolás vagy szimplán csak "fütyülök az egészre"-mentalitás?
Sünszakértők, segítsetek!
Mindenesetre a történet itt nem ért véget, legközelebb ismét próbálkozunk, hátha a második találkozás több eredménnyel zárul, vagy legalábbis választ kapok a kérdéseimre.
Úgy saccolom, nekik is jó, ha néha összengedem őket, hisz komoly kárt nem tesznek egymásban (nem is tudnának, mert ott sorakozunk munkavédelmi kesztyűkkel felszerelkezve, ha avatkozni kell), amúgy meg elég ingerszegény környezetben vannak, így legalább van némi szociális interakció. Aztán, ki tudja, hátha országos cimborák lesznek. Éljen az európai és afrikai sünök testvérisége!:)
Ráadásul, ha tavasszal a Vilmost elengedjük, és elmeséli a többi európai vadsünnek, hogy egy igazi afrikai hosszúfülűvel volt dolga...! Mekkorát lehet majd vetíteni a sünlányoknak!:)
K.
Szólj hozzá!
