Nekifutok még egyszer

Hú, ez az előző, ez kicsit túl tömény volt újévi első bejegyzésnek. Nem is így terveztem ám! Csak felbosszantottam magam. Legközelebb nem ürítem ki a levelesládát. Minek. Úgyis csak számlák jönnek.
Szóval, arról akartam én írni, hogy milyen jó volt tegnap este Á-éknál, heten voltunk, családiasan, békésen telt, bár talán a kelleténél többször hoztam szóba a szexet, de hát ez van.
Egyébként nem szeretem a januárt, hosszú és unalmas, a február már jó, mert az rövid, és már majdnem tavasz, de majd csak eltelik valahogy, például itt esik a hó, nagyon szép, bár dolgozni menni ilyen időben nincs kedvem.
És ma reggel, mivel nem voltam másnapos (mondjuk, 1 sör, 2 jägermaci és 1 pohár pezsgő után nem is illik, még nekem sem, akinél az alkohollal szemben valamiféle kvantitatív intolarencia van), nekiláttam betartani az újévi fogadalmat, tornáztam, közben, ahogy azt kell, vadul vizualizáltam, milyen jó nő leszek, ha ezt rendszeresen csinálom. (Lehet kötni fogadásokat, vajon meddig bírom.:)
Csináltam lencsét, hogy gazdagok legyünk, meg disznót, hogy disznó gazdagok legyünk, és kíváncsian várom, mit hoz ez az év. E., az ezoterikus eszmék felelőse kiingázta, hogy férjhez megyek, remélem, azért még nem idén.:)
További boldog új évet!
K.