Nagy nehezen beszereztük a Bang nevű kártyajátékot. Azaz nem is mi szereztük be, mivel itthon, úgy tudom, nem is kapható, hanem Attila kollégája rendelte neg, mikor Londonban voltak, ott házhoz hozták, majd a kollégáék hazahozták nekünk. Hihetetlenül jó játék. Kicsit a gyilkosozásra hasonlít, csak sokkal sokrétűbb és pörgősebb. Azaz csak addig pörgős, amíg az ember ki nem esik. Mert ha elsőnek esik ki, a többiek meg játékban maradnak, akkor lehet unatkozni, míg legalább még egy valaki ki nem esik. Ez a baj a kiesős játékokkal, mint pl. a Bang vagy a hold'em: ha az ember elsőnek esik ki, akkor, míg a többiek ki nem esnek, a halál szélére unatkozza magát. Mint például most én. Ennek köszönhető ez a bejegyzés:) Meg amúgy is. Mjudti felrótta, mostanság hanyagolom a blogot. Mondtam, azért, mert nincs jó periódusom, nem tudok vicceset írni mindig (vagy sose?). De rám pirított, akkor is írjak. Hát tesssék. Sajnáljatok, elsőnek estem ki:(
Van még egy szitu, mikor szopás a kiesős játék: ha a buliban vagyok. Szép lassan kiesnek a játékosok mellőlem, bent maradok valakivel. A többiek beszélgetnek, isznak, táncolnak, mókáznak, tetőfokára hág a hangulat, én meg ülök, próbálom legyűrni az ellenfelet (vagy ő engem), és ilyenkor van az, hogy hiába tolok all int, tuti behúzok egy jó lapot. És sóvárogva nézem a bulizókat, és ki akarok szállni, és nem lehet.

Valami szörnyű jutott eszembe. Mi van, ha a halál is valami ilyesmi érzés? Kiesem az életből, aztán nézhetem sóvárogva a többieket, akik még játszhatnak.

No, elég a negatív gondolatokból. Közben végetért a Bang, lesz új leosztás. Most én leszek a serif. Reszkess, alvilág, jön a sünserif:)
K.