Hát ez nem lehet igaz! Hétvége van, ugye, amikor normális esetben az ember 9 előtt maximum a lábát dugja ki a takaró alól (azt is inkább csak reggel felé, mert a sötétben esetleg bekaphatja az elefánt). Én is azzal a kéjes érzéssel aludtam el tegnap, hogy most aztán pótolom az egész heti alváshiányt, és addig fel se kelek, míg hasamra nem süt a nap (tél lévén, ha ehhez esetleg heteket kell várni, akkor is.)
Erre tessék. Azt még nem mondtam, hogy a két sünnek eltérő a bioritmusa. Vilmos este 8 körül ébred, és mikor én hétköznap fél hatkor felkelek, ő már alszik. Boldi ezzel szemben este 9-10-kor kel, és fél 6-kor még fent van. Most megtapasztalhattam, reggel 7 óra körül megy aludni. Boldizsár, bár még csak 1 éves, egy rigolyát már stabilan kialakított: mielőtt elmegy aludni, kisöpri a házikóját. Jelesül a mellső mancsával kikotorja onnan a macskaalmot, nyilván, hogy ne szúrja a pocakját, mikor lefekszik. El is neveztem söprögető sünnek, és tényleg nagyon aranyos, ezt reggel félálomban is megállapítottam, mikor kitámolyogtam, hogy rászóljak, hagyja már abba. Nyilván, a hosszú füle botját sem mozgatta. Héttől negyed nyolcig tartott, míg kisöpörte a házát, ekkor megszűnt a zaj. Úúh, végre csend - fordultam a másik oldalamra, aztán megint felhangzott a söprögetés. Egy darabig reménykedtem, csak az utolsó simításokat végzi el, de tévedtem. Negyed órán keresztül ismét akkurátusan söprögetett. Többször rászóltam, aztán kimentem, hogy most aztán megcibálom az a lapátfülét. Láttam, Vilmos is előjött, bizonyára ő sem tudott aludni ekkora zajban. Fél nyolckor aztán Boldizsár abbahagyta a takarítást, és bevonult a házába. Ekkora már teljesen kiverte az álmot a szememből, úgyhogy megindultam a konyha a felé, hogy megfőzzem a kávét.
Megállj, hosszúfülű, ma alomcsere lesz, én is söprögetni fogom az almot, én sem hagylak majd aludni!
K.