Végre egy szabad hétvége. Nincs is annál jobb, mint szombat reggel a párom mellett felébredni, tejeskávézni, netezni, aztán. amikor felébred, visszabújni mellé. Később piacra menni, bevásárolni, lángost enni (Bernyakengu kedvencét), ebédet főzni, aztán kitalálni valamit délutánra. Végre!
Ennyi idill után el is kezdhetek nyígni. Hogy azt a kurvaéletbe, Hogy én ezt hogy beszoptam. Hogy ekkora gagyi szart rég nyomtattak papírra, és az a kisebb baj, hogy papírra nyomták, a nagyobb, hogy én meg megvettem. Igaz, a bookline-on kedvezménnyel, de akkor is. Mert egy hülye konzumidióta vagyok, akit megvezetnek az Ulpius-ház hajnalban, a metrón félálomban olvasott hirdetései. Nem tudom, mi ütött belém, azaz hogy dehogynem, valljam csak be őszintén, megvezetett a könyv jó címe, meg a profi marketing. A szürke ötven árnyalata. Ilyen címmel csak jó könyvet lehetne írni. Zseniális címválasztás. Mindjárt valami komoly, kicsit elvont, borongós, mindazonáltal remek stílusérzékkel és eleganciával megírt könyvet vártam volna. Persze, tudtam, miről van szó, hogy erotikus irodalom, sőt, kimondottan BDSM-jellegű, és felkavaró, és újszerű, és botrányt kavart, de szerintem egy szoft pornó könyvet is meg lehetne így írni. Persze, akkor már gyanakodhattam volna, amikor olvastam, hogy az amerikai olvasók imádják, igaz, Vonnegutot is imádják, az pedig tényleg jó (bár lehet, nem ugyanazok az olvasók).
Megvettem, már a liftben beleolvastam, hamarabb, mint Peter Orban: A családállítás tankönyve című könyvébe, amit szintén megvettem, és elkapott valami rossz érzés. Leültem, nekiduráltam magam, hogy lássuk, biztos csak az eleje ilyen, hogy nehezen indul be, mint egy Jókai.regény, de gyerünk.gyerünk, jó lesz az. Hát, nem lett. Egy idő után eluntam, és türelmetlenségemben már csak a szexjeleneteket kerestem ki és olvastam végig, mint annak idején a nagynénémnél, de az sem segített. Ó, azok a Romana, Tiffany, Júlia-könyvek, a Harlequin kiadó puha kötéses, kék-rózsaszín-zöld színű, romantikus regénynek titulált művei. Kezdő kamasz koromban sok időt töltöttem az egyik nagynéni vidéki házában, volt cicája, kutyája, veteményese, meg halomban álltak a polcán ezek a művek. Engem már korán elkezdett érdekelni az irodalom, és mindent összeolvastam válogatás nélkül a hosszú és unalmas nyári délutánokon, ami csak a kezembe akadt. A szex is elég korán kezdett érdekelni, de komolyabb felvilágosító tevékenység és pláne igazán jó barátnő híján ráfanyalodtam ezekre a könyvekre, élénk fantáziámat némileg jóllakatták ezek, főleg a Romanát szerettem, abban volt a leghosszabb és legrészletesebb a szexjelenet, a Tiffany meg a Júlia csak szemérmesen utalt rá, a Romana addig is elment, hogy "lapos hasát csókolgatta, és haladt egyre lejjebb és lejjebb, és ... (divatos, jól hangzó női név, nem emlékszem) egyre hangosabban nyögött a kéjtől", 11-12 évesen egy ilyen szinte spontán orgazmust váltott ki belőlem (a valódit majd egy év múlva a nagynéni asztalfiókban véletlenül megtalált nyakmasszírozója; egy időben a teleshopban hirdették, remek találmány, ez jelentősen feldobta az itt eltöltött napokat, alig vártam, hogy a nagynéni kimenjen a kertbe paradicsomot kapálni). Szóval, a hosszú,kicsit unalmas nyár alatt végigolvastam több száz ilyen művet. Érzékeltem én már akkor is, hogy maga a történet gagyi, az írónő stílusa modoros, a párbeszédek erőltetettek, és még sorolhatnám, de egy-egy szexjelenet kárpótolt mindezért, mindig a közepén volt egy, amikor a főszereplő nő összejött a férfival, aztán a menetrendszerű szakítás-egy-félreértés-miatt, végül tisztázódik minden, és a könyv végén boldog egymásra találás, szerencsés esetben még egy kis szex, happy end(ing).
És hogy mi köze A szürke ötven árnyalatának a Romana-Tiffany-Júliához? Hát, hogy éppen pontosan ugyanolyan. Annyi csupán a különbség, hogy "ágaskodó férfiasság" helyett most kimondjuk-leírjuk, hogy hímvessző, esetleg kemény fasz, és lassú, érzelgős-romantikus, holdvilágnál történő egyesülés helyett most már kikötözzük a nőt, és a férfi is agresszívabb lesz. Hiába, ez már a 2010-es évek, a világvége előtt három perccel, elszaladt az idő, minden egyre keményebb, szókimondóbb a médiában, de a lényeg nem változik.  Úristen, az a modoros stílus, azok az erőltetett párbeszédek, a "magázódjunk, mert az úgy erotikusabb", a flörtölősnek-pimasznak szánt, életszerűtlen "évődések", kamaszkorom olvasmányélményeit idézik fel, igazodva a kor elvárásaihoz. "Most pedig megbaszlak, Miss Steele. Keményen". Ajajjaj. Csak nekem cseng hamisan?
Én nagyon elkeseredtem. Nem jó ez a könyv. A szexjelenetek sem. Nem lettem tőle nedves, nem izgatta a fantáziámat, és nem éreztem késztetést, hogy kivegyem a vibrátoromat az éjjeliszekrény fiókjából. Leginkább a BDSM-.jelleg izgatott, hogy hogyan lehet erről írni, finoman feszegetve a határokat (nyilván nem a mellbimnbócsipeszes-vérfolyós változatra gondolok), de hát az igencsak BDSM-lájt, hogy a határozott, kemény férfi (szinte hallom, ahogy a hitelesebb alakítás kedvéért még a hangját is elmélyíti: fordulj meg, Ana, most megdugom a szádat) kikötözi a nőt, valami álarcot húz rá (a könyvben nem szopóálarcnak hívják), és berak egy Carmina Buranához hasonló zenét, miközben meglegyinti korbáccsal, aztán meg megdugja. Először gyorsan, aztán lassan, aztán megint gyorsan, így "kínozva" a nőt. Nahát.
Szóval, csalódott vagyok.Többet, mást, jobbat vártam. Hogy jön valaki, aki megmutatja, hogyan lehet jól írni a BDSM-ről, úgy általában a szexről, nem elmenve sem a vulgáris irányba, és nem engedve a modoros klisék csábításának. Elismerem, erről nehéz jól és hitelesen írni. Azt hiszem, nekem sem menne. Csinálni jóval egyszerűbb, magától értetődőbb. Szóval írjon erről a témáról jobbat, aki tud. Én nem tudnék. (Marad a gyakorlat.) De akkor is. Csalódás volt, De nice try, kétségkívül. Better luck next time.
Egy jó megoldás van a könyvben, ez vitathatatlan. Szerintem legalábbis. A végén már csak arra voltam kíváncsi, hogy oldja fel az írónő a helyzetet, mi lesz a végkifejlet. Legalább nem az, hogy végül a férfi is beleszeret a nőbe, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Az egészen ügyes ötlet, hogy a nő egyszer csak normális szexre is vágyni kezd, pl.hogy ő is megérinthesse a férfit, aki azonban erre nem képes, vagy legalábbis nem akarja. Sőt, ha jól értettem, azt mondja, ez csak az előszoba volt, a kóstoló, hogy az igazi BDSM ott kezdődik, ahol az ő orgazmusuk véget ér, és prezentálja is a kis hölgynek, milyen az, amikor tényleg keményen elverik, nos, ez annyira már nem is funny, a kis hölgy sírva menekül. És rájön, hogy ő ebből mégsem kérne. Remek és hiteles megoldás Ana. az irodalom szakos, de ennek ellenére ostobácska, kezdő szűzlány esetében.
Nem tudom, a folytatás miről fog szólni.Talán A sötét ötven árnyalatában a főhős, a keményfiú elmegy önismeretbe, csoportterápián vesz részt, ahol ráébred, mégiscsak Anába szerelmes, és sok-sok kemény önismereti munka után megengedi neki, hogy a nő is megérintse, utána esetleg elveszi feleségül. Ja nem, még nem, lesz egy harmadik kötet is. Vagy a második kötetben jön a femdom? Ana szerelmi csalódásában bosszút esküszik, fájdalmát a többi férfin veri le, bárokban félrészegen elcsábítja, a hotelszobában az ágyhoz kötözi őket, kovászos uborkát dug a fenekükbe, majd angolosan távozik. Nem fogom megtudni, hacsak valaki el nem meséli.

Tiltakozom az ellen, hogy rossz könyvek jó címet kapjanak! Ez a fogyasztó tudatos félrevezetése, megtévesztése, és gyakorlatilag büntetőjogi kategória. Én meg törhetem a fejem, kinek ajándékozzam tovább a könyvet, mondjuk karácsonyra, akinek tetszene (és aki nem olvassa ezt a blogot).