Úh, olyan éhes vagyok, hogy alig látok, de még csak most fő a lasagne-hoz a paradicsomszósz. Az egész délelőtt elment házimunkával, süntakarítás, mosás, mosogatás, ezekkel nincs is gond, csak a szokásos tennivalók, de aztán minden házimunkák legutálatosabbika, a hűtő vagy fagyasztó leolvasztása. Brr. A gondolatától is borsódzik a hátam. Az még a portörlésnél is rosszabb, pedig azt is zsigerből utálom.
Úgyhogy, ha gyanúsan nem lesz befejezve ez a poszt, vagy nem jelenek meg többet, akkor éhen haltam, vagy ahogy Attila szokta mondani, nyomorultul éhen pusztulok.

A héten buli volt buli hátán. Tegnap voltunk Nyuszival meg Apummal a BS-ben, jaj bocsánat, Sportarénában, ami tegnap és ma estére Rockarénává alakult. Ma este nem megyünk, mert olyan bandák lépnek fel, amelyek engem a legkevésbé sem érdekelnek, egyedül a Bikini valamelyest, mert néhány számot szeretek, meg állítólag az új gitáros nagyon jó.
Tegnap voltunk, 6 banda játszott, nem volt rossz, leszámítva, hogy nem fér a fejembe, miért kell vizezni a 450 Ft-os sört, amiből úgyis csak 4 deci 1 korsó? Olyannyira vizes volt, hogy én, aki 2 korsótól beállok, mint a gerely, most 3-at ittam, és kutya bajom sem volt, még csak nem is lökdösött. Vannak azok az ízesített ásványvizek, citromos, epres, stb., na ez épp olyan volt, sör ízesítésű ásványvíz.
Odamentünk 5-re, a kezdésre, akkor még alig lézengtek, a küzdőtér szinte üres volt, a második sorból néztük végig a Minit. Nekem ez tetszett a legjobban, a Mini volt ez egyetlen a fellépők közül, akinek egy egész estés koncertjére is elmennék (meg mentem is már máskor), nagyon szeretem a zenéjüket, hihetetlenül feldobja a fuvola. Török Ádám szokás szerint bohóckodott, de aranyos volt, a hangulat már-már családias, imádom ezt a dzsesszbe hajló stílust, igényes, kifinomult zene.
Aztán megjött a Zorall, és vele együtt a részegek. A tömeg nőtt, nekiálltak táncolni a színpad előtt, néhányan majdnem össze is verekedtek, a biztiőröknek kellett rendet tenniük. Azoknak a kivénhedt rockereknek pedig, akik a tömeget meg a sötétet arra használták, hogy suttyomban dörgölőzzenek, azoknak a kurva anyjukat. Ezen okból a többi bandát már oldalról néztük végig, viszonylagos biztonságban, ahol már ritkább volt az embertömeg.
Szóval, a Zorall jött, a nívó vissza is esett, mert hát hiába a látványos színpadi show (táncoslányok, pirotechnika), ha hangzásilag komoly gondok vannak. Persze, mókás ötlet felturbózni régi slágereket, a siker ezzel garantált is, de semmi több, csak egysíkú zúzás, semmi technikás megmozdulás, a zenészek iparosok, eljátsszák, amit kell, de semmit nem tesznek hozzá, amitől különösen jó lenne. Egyetlen zenei ötletük az volt, h az Álomarcú lány alá alájátszották az egyik Nirvana számot, jól hangzott, de ennyi. Nem beszélve arról, hogy én nem vagyok egy prűd leányzó, sem álszent, de szerintem az olyan dumák, mint a minden nő azt szereti, ha dugják, meg a nők legjobban hátulról szeretik, (akkor sem, ha igaz!) mégsem színpadra valók, vagy legalábbis nem ekkora közönség elé. Legfeljebb egy füstös kiskocsmában. Talán.
A Deák Bill nem volt rossz, főleg a Zöld csillag, meg a Radics Béla emlékére írt dal, de nekem Deák Bill nem túl szimpatikus, túl nagy az arca, kiáll, h én vagyok a Deák Bill, oszt essetek tőlem hanyatt. Persze, jó zenét játszik, különösen a basszgitáros meg a dobos volt tehetséges, de ne várja, h pusztán a nevének hallatán percekig tartó orgazmusunk legyen.
Aztán jött az ős Bikini, ami nekem hatalmas nagy csalódás volt. Bevallom, én nem tudtam, hogy az ős Bikini ezekből a tagokból állt, de mikor Nagy Feróék elkezdtek mindenféle fura számokat játszani, akkor össznépileg jöttünk ki sörözni. Inkább a sörízű ásványvíz, mint ez. Én arra számítottam, hogy lesznek jó kis Bikini dalok, Közeli helyeken, Adj helyet, erre tessék. Nagy Feró maradt is a színpadon, jött a Beatrice, Rádays emlékek idéződtek fel bennem, ott ment mindig az XX. század, meg az Azok a boldog szép napok. Nyolc óra munka, elmaradhatatlan, elegem van már a kibaszott világból, fasza basszus és szólógitár, aztán ennyi.
Beharangoztak egy külföldi sztárvendéget, az SBB lett, őket még sosem hallottam, állítólag az LGT-vel turnéztak sokat annak idején. Kellemes, majdnem teljesen instrumentális zenét játszottak, de ez inkább leülős, elmélázós, borozós zene, nem bulizós-ugrálós, nagyon fáradtak voltunk, leülni nem tudtunk, így a vége előtt pár perccel eljöttünk.

Kevesen voltak amúgy, eléggé foghíjasak voltak az ülőhelyek, a küzdőtér sem volt tele, nagy összegű fogadásom van rá, hogy jövőre nem is lesz, mert ez valakinek így hatalmas bukás volt. Kár pedig, mert jó buli, pont azért, mert a zenekarok csak 45-50 percet játszanak, így sűrítve adják elő a legnagyobb slágereiket, és koncentráltan lépnek fel tehetséges zenészek, a magyar rock legendái. Vagyis egy részük. Sokan hiányoztak onnan.

K.