Sünrandi

Nohát, szombaton megvolt a várva várt találkozó, amelynek előtte már "csörögtek a süntüskék az izgalomtól", ahogy Gombóc Sekli gazdája írta e-mailben. Szombat délután megérkezett hozzánk SuetiMueti, Süni Papa, (ahogy a blogon aposztrofálják), és hát maga Gombócka. Én úgy láttam, már a lépcsőn feljövet majd kibújt a bőréből izgalmában - a munkavédelmi kesztyű fogságából legalábbis biztosan. Aztán bekerült az én Tódorom mellé a dobozba, aki az izgága vendéget sztoikus nyugalommal fogadta. Még szerencse, hogy korábban megírtam, Tódor milyen nyugodt, és szinte semmilyen ingerre nem reagál, így Gombócnak talán nem esett olyan rosszul, hogy Tódor nem üdvözölte olyan kitörő örömmel és kíváncsisággal, mint Gombóc Tódort. (Biztos vagyok benne, lelke mélyén azért örült, és izgatott is volt egy kicsit, csak nem mutatta.)
Gombóc jött-ment a dobozban, mindent megszimatolt, Tódort is minden oldalról körbeszaglászta, egyszer-kétszer meg is próbálta felborítani. Talán ő is arra volt kíváncsi, amire mi...

Látogatás közben ugyanis felmerült néhány kérdés. Én úgy találtam, hogy Gombócka - fiú. Bár én lánysünit még sose láttam (vagy mégis? - erről később), az állatorvos azt mondta, a fiúsünik szoktak ugrálni, ha dühösek, főleg akkor, ha megsimogatják őket, no meg, én határozott kukiformájú képződményt láttam rajta - bár az végső soron köldök is lehet, vagy mittudomén, milyen testrészei vannak egy vadsünnek. Aztán felmerült, hogy Tódor esetleg nem is Tódor, viselkedés alapján nyugodtan lehetne lánysün, és bár én látni vélek rajta valami olyasmit, ami a fiúsüniknek lenni szokott, azt hiszem, ez az a kérdés, amit teljes bizonyossággal csak egy másik ivarérett sün tudna megállapítani. No meg aztán, a félénk-szemérmes Tódort ismerve, mégse tárgyaljuk ki a blog nyilvánossága előtt a legintimebb titkait...

Gombóc csudaszép süni, hosszú, mint a vonatfütty (ezt a látogatás során állítólag többször is elmondtam), gyönyörű fényes a tüskéje, vidám és elégedett, látszik, hogy jó dolga van SuetiMuetiéknál! És jólnevelt süni, akinek biztosan volt gyerekszobája (-ketrece), hiszen ajándékba hozott mindenféle földi jót - persze, csak egy sün szemszögéből nézve: tücsköt és lárvát. A tücsköket Boldizsár egyből levadászta, Tódor rá se hederített, igaz, a lárvára se, sokkal inkább a vendég foglalkoztatta. Aztán mikor Gombóc elment, akkor azért megkóstolta az ajándékba kapott csemegét, azt hiszem, ízlett neki, mivel a tegnap esti adagot egy falásra bevágta.

Nagyon jól éreztük magunkat, mi is és a sünik is, még egyszer köszönjük a látogatást, remélem, mihamarabb megismételjük!

(Megjegyzem, azért nem szívesen lettem volna a sünik helyében akkor, ha esetleg titkon arra készültek, hogy a randi során egészen közeli ismeretséget kötnek. Nincs is rosszabb, mint egy elmaradt dugás, amire az ember készül és vágyik, és bizonyára a süniknél sincs ez máshogy. Azt hiszem, erre szokás mondani, hogy töke van a menyasszonynak - vagy jelen esetben a vőlegénynek puncija, nem tudom. Szóval, talán kicsit csalódtak a sünik, hogy a nász elmaradt, de helyette barátságot kötöttek, ami sokszor többet ér, mint egy kósza numera, nem igaz?)

Íme, a két lókötő. A világosabb, kócosabb tüskéjű a Tódor. No de hogy melyikük fiú...?