Na jó, jó, megígértem, de a sün majdnem 11 órát dolgozott, fél 6-kor kelt, pejslije kilóg, és lassan már a füléből is orbáncfűtea folyik, nem lehetne háromra mégis egy kis sünsajnálatot?
Jaj-jaj. Na, még egyszer. Jaj-jaj.

Pár napja szöget ütött a fejembe, és azóta sem megy ki onnan, amit olvastam. Szokás szerint másoknál, azaz más blogokon, bár időre időre elhatározom, nem biztos, h jó az nekem, ha más blogokat olvasok, főleg a kommenteket a posztokhoz, nem mindenhol jönnek ám olyan kedves-építő hozzászólások, mint a dosszién. Sőt! És olyankor mindig összeszorul a gyomrom, h szegény posztszerző, most aztán jaj neki, meg a kommentelők egy részének is. És a legdurvább személyeskedésre is képesek, pl. egy ceccuális téma kapcsán, hogy aszongya, hogy neked biztos nincs pasid, mert te még arra sem kellesz senkinek, hogy megdugjon, meg ilyesmik, szörnyű.
A Jóisten, vagy aki ebben illetékes, tartsa távol az ilyen kommentelőket a dossziétól!

Amiről olvastam az meg az volt, hogy fikáztak egy bloggert, egyik hűséges olvasója pedig bevédte. Ez igen pozitív gesztus, és az illető a következőképpen méltatta a blogot: régóta hűséges olvaója vagyok, sztem nagyon jó a blog, bár ... (a szerző) ritkán ír, mert van igazi élete (kiemelés tőlem), és nem hiszem, h különösebben foglalkozna azzal, hányan olvassák és kommentelik stb. Na, ez az igazi élet, ez ütött szöget. Azaz valaki vagy blogol, vagy éli az életét, méghozzá az igazit, aki meg csak ül a gép előtt, és pötyög, az nem is él igazán, hülyelúzer, biztos narancsbőre is van, minek ír az ilyen, ahelyett, hogy menne élni, de hát nem bír, mert ahhoz balfasz. Bezzeg, aki csak néha ír, havonta 1-2 posztot, amolyan kegyajéndékként, többre rá sem ér, mert közben él, pörög, benne van a mainstreamben, na az a fasza, az az igazi beleveló. Vagymi?

Persze, ez csak egy valaki véleménye, mit számít az, de most, amikor az számít az egyik fő értéknek, ki mennyire "él", mennyire pörög, mennyi és milyen szociális tőkéje van, kiket ismer, és milyen sztorijai vannak, akkor, aki otthon kuksol, és csak pötyög, az perifériára kerül, és csak fejcsóválni lehet, hogy szegény, de sok ideje van, de én már ezt sem bánom, annyira fáradt vagyok, talán egyszer kifejtem, de nem most, mert már borulok el, valaki etesse meg a süniket.

K.