A másnaposság hatékony ellenszerei: alvás, bőséges reggeli, alvás, szex, alvás, este egy laza mozi. Ehelyett: doktorbácsi 10-re, majd veszekedés a mobilszolgáltatóval, akiket ott akarok hagyni, hogy ugyan hogy a búbánatos fenébe lehet az, hogy 2007 októberétől van feléjük tartozásom, mikor minden hónapban befizetem a számlán feltüntetett pontos összeget? És ha volt, hát miért nem fizettették ki velem? Miért egy év múlva hozakodnak elő vele? Eddig nem hiányzott az a pénz? Brr. Már látom magam előtt, amint az ügyintéző kislány egyenszínű kendőben, udvarias, bárgyú mosollyal csóválja a fejét, hogy ezt ő sem érti, de azért csak fizessek, különben nem szüntethetem meg az előfizetésemet, és nyilvánosan megvesszőznek a pláza közepén, és még azt sem választhatom meg, hogy ki csinálja.
Minden mobilszolgáltató ezt műveli, amikor pár hete Attila mondta be az unalmast, utánaszóltak, hogy van 12.000 Ft tartozása, amíg azt be nem fizeti, addig sehová. Hogy erről a tartozásról eddig miért nem szóltak, azt senki sem érti, csak úgy lett, hirtelen, amikor jelezte, hogy dobbant.
Én nem értem a számlázási rendszert, a vízszámlán sem igazodom ki, meg a fizetési szalagon se, csak fizetek, mint a katonatiszt, de egyszeri sünként azt gondolnám, havonta pofázom bizonyos mennyiséget, az pénzre átszámolva n összeg, azt a szolgáltató kiszámlázza, én befizetem, oszt jóvan. Minden hónapban, pontosan és szépen, így aztán sosincs feléjük tartozásom, én vagyok a tökéletes ügyfél, az igazolványképemet bekeretezve őrzik a titkos teremben, minden hónapban megkoszorúzzák, és elfúló hangon rebegnek hálát, hogy precízen fizetek, és szívből kívánják, bár mindenki lenne ilyen megbízható. Ehhez képest geciznek, időről időre felmerülnek be nem fizetett összegek, amelyeket állítólag nem fizettem ki, de hát hogyan, amikor a számlán szereplő teljes összeget minden hónapban az utolsó fillérig átutaltam nekik? Nem értem, nem értem.

Na mindegy, legalább a tegnap estém jó volt. Merthogy a mai csúnya másnaposságnak voltak előzményei, konkrétan 3 sör és 2 Unicum, ami brutális mennyiség, ha azt vesszük, hogy a Sünibaba már 2 sörtől berúg, mint a picsa kellemesen beszédül. Beszéltem igazi angollal, akinek elképesztően szar humora volt, meg megtanultam, hogy némelyik pasi, miután macsóra itta magát, van akkora egó, hogy miközben a társaságból az egyik nőt fűzi látványosan, a másiknak az asztal alatt markolássza a térdét, amely ellen a többszöri határozott rendreutasítás sem véd. Majd mikor vécére megy, magával viszi a mobilját, és negyed óra múlva tér vissza. Felhorgad bennem a gyanú, hogy biztosan most szerelte le asszonykát, és miután én meg már bátorra ittam magam, rá is kérdezek, hogy az ott a kezén, az nem-e jegygyűrű-e.
Mindig érdekes, mit bír kitalálni a pasi, amikor lebukik, hogy van csaja, vagy netalán már házas is. Az első típus töredelmesen bevallja, majd elhaló hangon kezdi ecsetelni, az a kapcsolat mennyire megromlott, és már csak a gyerek/pénz/közös cég/megszokás tartja össze, majd negyed óra önsajnáltatás után felnéz, bele a szemembe, és kijelenti, mióta velem találkozott, már máshogy látja az életét, és velem képes lenne ... (tetszőleges főnévi igenév a mondat végére). Ez az a típus, aki, ha véletlenül összejövök vele, sem mondja sosem, hogy szeret, hanem kedvenc mondata, hogy "fontos vagy nekem", és soha a büdös életben nem fogja otthagyni asszonykát, amit persze mi is tudunk már az elején, de azért egy kicsit elhisszük, hogy hátha esetleg mégis. A második típus lazára veszi a figurát, és odaveti, hogy van neki nője, hát aztán, ő bizony leszarja, mit gondol az asszony (itt néhány könnyedebb szitokszóval is illeti a nőjét), és úgysem fog rájönni, és ha igen, akkor is mi van, neki ez belefér, és mindenki bekaphatja. Na, ezt a típust rendkívül utálom. Basszus, legalább beszéljen tisztességesen a nőjéről. És persze ez a típus sem fogja otthagyni asszonykát, minket azonban elég hamar, egy újabb kaland kedvéért. Aztán van, amelyik tagad, lehazudja a karikagyűrűt is az ujjáról, például azzal, hogy ó, ez nem olyan gyűrű, mint amire gondolsz, ez afféle családi örökség, tudod, azért hordom. (Persze, volt ilyen a papának is.) Na, ezt a típust meg mi fogjuk elég hamar otthagyni, hacsak nem a kóros és könnyen leleplezhető hazudozásra gerjedünk, valami gyerekkori feldolgozatlan trauma folytán.

Egyébként is nagyon utálom, ha valaki egyszerre több vasat próbál a tűzben tartani. Annyira, hogy én is viszonylag ritkán csinálom.