Na már megint nem írtam egy hete, sőt, idén még nem, kapjam be. De hát annyi minden történt, volt közben egy szilveszter, meg január elseje, amit az ember örül, ha túlél.
Nem szeretem az újévet, kivált a januárt, hosszú, hideg, sötét, és nem történik semmi, az ünnepek elmúltak, a tavasz még messze, és rögtön az első munkahét 6 napos, brr. Egyébként boldog új évet mindenkinek, tessék 2009-ben is olvasni a dossziét, jó lesz. Én meg majd írok, kicsit gyakrabban, hogy legyen mit olvasni.

A szilveszteri buli sokáig kérdéses volt, hogy lesz-e egyáltalán, avagy érdeklődés hiányában elmarad, és itthon ülünk ketten, és nézzük a Hofit a youtube-on. Volt olyan verzió, hogy nyilvános szórakozóhelyre megyünk, de azt én utálom, akkor inkább itthon kettesben és az RTL Klub sztárjaival. Aztán karácsony előtt kitaláltam,akkor legyen nálunk, nálunk már 3 éve nem volt szilveszteri hepaj, legutoljára a voltférjes időkben, a kedélyek azóta megnyugodtak, nem is volt sok hangos házibuli, nehogy még a végén kedvelni kezdjenek a szomszédok. Aztán a szokásos töketlenkedés, hogy hááát, még nem tudom, majd visszaszólok, na, ezt meg utálom, ha arra vár, hogy lesz-e esetleg jobb, akkor inkább ne is jöjjön. De ilyet a sünibaba nem mond senkinek, mindenkivel udvarias, persze, gyere, várunk, és jó képet is vág hozzájuk, ha már ideette őket a fene.
29-ére már nagyjából 6-7 fős létszám körvonalazódott, ketten 31-én szóltak, hogy jönnének, aztán amikor Anyuék éjfélkor hívtak, hogy BUÉK, meg hogy hányan vagyunk, akkor már 15-en, a végén mindenki hozzánk jött, és nem is bánta meg nagyon. Háziasszonyként igyekeztem személyesen gondoskodni a vendégek szórakoztatásáról és jó közérzetéről. :D Bár talán kicsit keveset foglalkoztam a virslivel. Meg nem kínáltam minden öt percben valamit, az elején elmondtam, mindenki egyen-igyon, ne kelljen tukmálni, azér' van, nem udvariaskodunk. Mjudtiék is beugrottak délután sünnézőbe, de a bulira sajna már nem maradtak, pedig kellett volna, láttak volna sok érdekeset, és a hangulat is jó volt, no majd legközelebb.
Azért vannak hátulütői is a saját rendezésű buliknak. Az egyik a takarítás. Még ma reggel is találtam felespoharat az ajtó mögött, tegnap meg egy tányáron virslit mustárral és kenyérrel az erkélyen a szekrény tetején, valaki bebiztosította magát, talán már az idei szilveszterre tette félre. A szomszédok megint nem köszönnek, és szemmel vernek, ezt is felírom a veszteséglistára. A jäger kiömlött (annak minden cseppjéért kár), az újévi rendrakás-szemétszedés-felmosás kótyagos fejjel a buli legkellemetlenebb következménye.
No meg egy másik apróság, hogy ha az ember elmegy egy buliba, és hajnali háromkor elfárad és megunja, akkor csak felül az éjszakaira, és hazazötyög. Ha meg nála vendégek, akkor tűr és mosolyog, még ha le is ragad a szeme, mert mégsem illik kidobni a népeket, meg kell várni, amíg elmennek maguktól, még ha ez csak másnap délelőtt 11 órakor következik is be. Addig meg nincs alvás, mert az egyik virslit enne reggel, meg kávét inna, esetleg beszélgetne, vagy nézné az újévi koncertet Bécsből. Elsején reggel 9 körül felmerült az afterezés gondolata, meg elég sok ital meg virsli maradt, és akkor takarítani és ráért volna másodikán, de aztán elvetettük. Legeslegjobb Bnővel végigcsacsogtuk a napot, egész nap be nem állt a szánk, csak másodikán reggel ment haza. Tegnap Á-val találkoztunk, meg voltunk a szüleimnél, ma Attila spanja a soros, holnap meg Attila szülei. Ma meg jön a Kisnyuszi ebédre, főzünk hagymalevest meg bolognait, és csacsogunk, 5-én meg munka, a tavalyi BKV-bérlet hetedikéig érvényes, mi kell még, hogy az újév jól induljon?