Rájöttem, hogy ha este későig bent vagyok melóban, akkor mindig kínosan érzem magam. Este 5 és 7 között jönnek a taksinénik, kiürítik a kukákat, felmosnak a folyosón, kigányolják a vécét, és hetente egyszer porszívóznak a szobákban is, meg néha az asztalt is letörlik, ezt onnan látom, hogy máshogy állnak a sünik, és az egér olyankor mindig jobb kézen van, nekem bal kézre van rakva, aztán a törlés után nyilván megszokásból a jobb oldalra teszik vissza.
Szóval, amikor megjelennek, az egy kicsit kínos, olyan hülyén érzem magam, hogy én ülök a valagomon a jól fűtött irodában majdnem háromszorannyiért, ők meg idős nénik, és végzik a könnyű fizikai munkát, körülöttem sertepertélnek, és nem derogál nekik a felmosólében turkálni, meg vécét pucolni, és meg úgy érzem magam, mint egy elkényeztetett városi picsa, aki még takarítani se képes maga után a mocskát. Legalább nem járok kiskosztümben, ez vigasztal, farmer-blúz, néha térdig érő ceruzaszoknya, de akkor is, este 5-től 7-ig a számítógép neszez, mellé meg a felmosórongy surrog a folyosón, és olyan kínos, ha pisilnem kell, és összejárom a frissen felmosott folyosót, inkább nem is megyek 5 és 7 között pisilni, pedig nagyon kell, és mindig hangosan és udvariasan köszönök nekik előre, és kiteszem a kukámat a folyosóra, és mindent megköszönök, hogy legalább ennyit, és olyankor mindig megfeszített tempóban dolgozom, legalább megérjem a pénzemet, ha már.