Ez már majdnem olyan jó volt, mintha nyaraltunk volna, csak rövid volt, meg nem vittem nyári ruhát, de a fagyi-sör-napsütés-kirándulás megvolt, Kisnyuszival kiegészülve, aki szintén nagy Nightwish-rajongó.

Most már nem írhatom, hogy a Nigthwish-koncertre véletlenül keveredtem, mint tavaly, mivel volt benne egy jó adag szándékosság. Megkedveltem a Nigthwish-t, főleg az új felállást, a telefonom is Bye-bye beautiful-hangon szól (ha épp nem Iron Maiden-hangon zenél), szeretem az új albumot (2 éves), és a régiek közül is jó néhány dalt. No azért nem mindegyiket; sokszor még mindig túl nyígós nekem, néha kicsit "depis picsa fejhangon vonyít a halálról, nyírná már ki magát, azt' csönd lenne végre"-érzés, de tagadhatatlanül vannak ütős dalaik. Már jó előre felturbóztam magam, hallgattam a régi Nigthwish-albumokat, mert nincs is annál rosszabb, amikor az ember kukán áll egy koncerten, és nem ismeri a dalokat. (Ennél csak az rosszabb, ha nem árulnak sört a koncerten.) No azért nem mindent; nehezen barátkoztam a régebbi számokkal, néhány nagyon megtetszett, de az olyan címűeket, mint Dead Boy' Poem meg Dead to the world meg sem hallgattam, brr, cím alapján borzalmasak lehetnek.
Szóval teljesen szándékoltan vettük meg a koncertjegyet Debrecenbe, főleg, hogy így összeköthettük a kellemest a még kellemesebbel, hétvégi kirándulás esti koncerttel.
Az előzenekar idén is a Pain volt, továbbra is fájdalmas, egészen a teraszig űzött minket sörözni, aztán jött az Indica, ami meglepően jó volt, csak hát az előzenekarokkal mindig az a baj, hogy oké-oké, jók vagytok, de húzzatok már haza, azt' jöjjön a fő fellépő.
Hát, jött. Jó másfél órát zenéltek, sokat az új énekesnővel készült lemezről, no meg néhány régi dalt, nagyon jól szólt, kemény, pörgős, dallamos. De csak nem akart felhangzani a Bye-bye beautiful, amire én a legjobban nedvesedem. No, majd biztos ez lesz a ráadásdal, gondoltuk Nyuszival, de akkor meg mi lesz a Wish I had an angellel, anélkül se lehet hazamenni. Úgyhogy amikor beígérték a visszataps utáni legutolsó számot, még tippeltünk, no, vajon melyik lesz, végül az Angelt játszották el, ami valóban a legemblematikusabb daluk. Azt végigordítottuk végigénekeltük és ugráltuk, aztán vártuk, hogy hátha felcseng a Beautiful, hátha mégse mennek végleg el, csak kéretik magukat, mint a fürdős kurva, de végül kigyúltak a fények, és megindult a tömeg kifelé. Mi is.

Aztán elalvás előtt juszt is azt dúdoltam, hogy Finally the hills are without eyes...

Debrecen szép város. És nagyon református. A virágvasárnapi verőfényben különösen szép volt a főtér. Nyuszi a kívül kék-belül rózsaszín villamost fotózta bőszen, aztán kávéztunk a Szabó Magda könyvesbolt és kávézóban, és rojtosra áztattuk a fenekünket a termálvízben.

Isten tartsa meg a Nightwish jó szokását. Jöjjenek jövőre is. És az sem baj, ha nem Budapestre.