Az egész azzal kezdődött, hogy a nőgyógyászom megállapította: tesztoszteron-túltermelésem van (és át is küldött az urológiára, mondván, ezentúl oda tartozom). Ennyire azért nem súlyos a helyzet, de tény, h a tesztoszteronszintem kis híján a duplája a nőkben megengedett maximumnak. Magyarán szólva egy tesztoszteronbomba vagyok. (Hmm, mindig is ilyen fasziról álmodtam, mint én...) Pár dolgot ez rögtön megmagyaráz, pl. h miért szeretem annyira a sört és a szexet (a libidó a tesztoszteronszint függvénye), és miért káromkodom.
Aztán az is kiderült, az egésznek az inzulintúltermelés az oka. Terheléses vércukorvizsgálat megállapította, a vércukorszintem tökéletes, az inzulintermelésem viszont ha egyszer beindul, akkor nem áll le, túlpörög, terhelés után 2 órával is magasabb, mint a referenciaérték felső határa. Ez okozza a többi hormonális problémát (meg egy csomó más tünetet, fáradtság, levertség, hangulatingadozás), és nem mellesleg a kettes típusú cukorbetegség előszobája (hiszen előbb-utóbb kimerülnek az inzulinraktárak). Nohát, mondta a doktorbácsi, akkor figyeljek arra oda, hogy ne emelkedjen meg túlságosan a vércukorszintem, hogy ne iduljon be ez a káros folyamat. 3 hónapig tartsak 180 grammos szénhidrátdiétát, és ha ez se segít, akkor kapok gyógyszert is a diéta mellé. A diétának olvassak utána a neten, ő nőgyógyász, ehhez már nem ért, de az internet tele van remekjó szakirodalommal. Ezenkívül beszereztem 3 könyvet, és ezekkel felfegyverkezve egy hétvégét arra szántam, beleásom magam a témába. Három napon át bújtam a szakirodalmat, tisztába jöttem az ételek szénhidráttartalmával, a lassan és gyorsan felszívódó szénhidrátok közti különbséggel, valamint az élelmiszerek glikémiás indexével. Amikor vasárnap éjjel már Inzulin márkájú ruhákat vásároltam a ruhaboltban álmomban, úgy éreztem, telítődtem, ennyi tudás egyelőre elég, lássuk a gyakorlatot.
Ó, nem az a baj, hogy ebbe a diétába nem fér bele a cukor. Annyi baj legyen, nem igazán vagyok édesszájú. Krumplit, rizst is csak igen keveset ehetek (magas a glikémiás indexük), a fehérlisztet is felejtsem el. (Óóó, frissen sült pogácsa, pita, croissant, virslis roló!) Megtanultam, a szénhidrátmennyiség adott, azt nem tehetem, hogy helyette húst eszem többet (mert akkor esetleg köszvényes leszek, vagy veseproblémáim lesznek, és a fehérje- meg a szénhidrátdiéta együtt eléggé odabaszna), úgyhogy zöldséggel kell jóllakni.  Ez sem baj, a legtöbb zöldséget szeretem.
Hanem a sör. Merthogy magas a szénhidráttartalma, ráadásul gyorsan felszívódó, úgyhogy a dietetikus is azt mondta, akivel konzultáltam, hogy legfeljebb 1 deci naponta. Mi?!? Az ember nem egy deci sört iszik, hanem legalább egy litert, ha egyszer nekilát. Egyes dietetikusok mindenféle alkohol fogyasztását tiltják, de ne higgyünk nekik, akivel én beszéltem, azt mondta, száraz (vörös)bort nyugodtan, egészséges és vércukorcsökkentő hatású. Igen ám, de a legtöbb helyen nem lehet normális folyóbort kapni. Üveges van, de egyrészt nem iszom meg egy egész üveggel, másrészt gecidrága, és még a nívósabb helyeken is, kimért borból van a fehér, meg a vörös, oszt ennyi. Legrosszabb esetben marad a száraz Martini meg a száraz pezsgő. Jäger, Unicum felejtős, ha rövidezni akarok (márpedig, ha táncolni megyünk, akkor akarok), ott a vodka. Pfff. És mivel ezekben is van szénhidrát, bele kell számolnom a napi elfogyasztott szénhidrátmennyiségbe. Már hallom is a párbeszédet: - Sünibaba, iszol még valamit? - Ááá, várj csak (gyors fejszámolás), igen, még egy deci belefér. - Miért csak egy? Már megártott? - Áá, nem, még csak nem is lökdös, de már csak ennyi fér bele a diétába. Röhejes.
Még szerencse, hogy nem kell túl sokáig. Legfeljebb 50-60 év és abbahagyhatom a diétát.
(A túlvilágon frissen sült sajtos pogácsával és jó hideg sörrel várjanak, pls.)