Nem tudom, van-e abban valami, h egy nép ételeit fogyasztva meg lehet ismerni az adott népet is. Vagy inkább megérezni a karaktert; az ízek mögött ott rejlik valami esszencia az adott nemzetből. Persze nem a kínai gyorsbüfé szecsuáni csirkéjét tojásos rizzsel, késsel-villával ebédszünetben 10 perc alatt belapátoló gasztronómiai élményszerzésre gondoltam, mert ebből legfeljebb csak annyit szűrhetnék le, hogy jé, Kínában is szeretik az Erős Pistát, hanem amikor valami ennél autentikusabb ízélményben lehet részesülni.
Azt sem tudom egyébként, h a Friday's amolyan echte amerikanische étteremnek számít-e, h valóban a nagy Ámerikában is ilyen ételeket esznek-e. Az étlapon jellemzően hamburger és steak, köretként sült krumpli, a felszolgált ételek kalóriamennyisége és zsírtartalma brutális, de segond, szét lehet csapatni (méregdrága), brutális cukortartalmú koktélokkal, érdemes az ultimate verziót kérni, mert akkor kis ráfizetéssel duplaannyi cukrot vehetünk magunkhoz neonszínű folyadék formájában.
De azért én kedvelem a Friday's-t, félévente egyszer elvetődöm oda (lehetőleg a fizetés utána első három napban, mert akkor érzem úgy, h ezt megengedhetem magamnak), így nagyon megörültem, amikor nyertünk egy kupont, miszerint 10.000 forintig féláron fogyaszthatunk hamburgert, italt, és desszertet. Ha nem lett volna kikötve, h csak hamburgert lehet választani, biztosan mást ettem volna, a rántott mozzarrellát marinara szósszal tényleg istenien csinálják, én pedig egyáltalán nem tudok rántott sajtot csinálni, mindig kifolyik a sajt, aztán ehetjük a rántott panírt, pedig már mindenféle tippet és trükköt kipróbáltam, (duplapanír, előtte lefagyasztás, stb.), de nem, a rántott sajt makacsul ellenáll nekem. Sebaj, gondoltam, amúgy sose ennék itt hamburgert, de így legalább egyszer megkóstolom, milyen az igazi amerikai(nak hirdetett) hamburger. Az extra cheesy verziót kértem, mert abban volt két szelet rántott mozarrella, nyakon öntve olvasztott cheddar sajttal, no meg 2 szelet bacon, egy igazán méretes húspogácsa felett. A húspogácsa tényleg marhából készült, vagy legalábbis tartalmazott észrevehető mennyiségben marhahúst, ezenkívül leginkább olajat, ahogy vágtam a késsel (szájba venni a mérete miatt nem lehetett), csak úgy csorgott ki belőle, de egyébként finom volt. Adjunk azért az egészségnek is, a hús alatt el volt dugva néhány hagymakarika, egy-két jégsaláta-cafat, meg 3 szelet uborka. Mindezt körbeölelte egy ropogósra pirított, enyhén édeskés tésztájú buci, belső fele alul-felül megvajazva, ha esetleg a kedves vendég kevesellné a hamburgerben fellelhető zsírmennyiséget. Köretnek sült krumpli, valamilyen instant fűszerkeverékkel megszórva, hozzá extra ketchup.
Elhűltem ekkora adag láttán, de elszántan láttam neki, elvégre az ebédet eleve kihagytuk, reggel meg szigetkörrel indítottam, így bíztam abban, valahogy megbirkózik a szervezetem a ránézésre hatezernek saccolt kalóriamennyiséggel. Amúgy is brutális étvágyam van, amióta rendszeresen sportolok, meg amúgy is imádok enni, szóval nem kell szégyenszemre elcsomagoltatni a maradékot, hogy ezt egyem még 3 napig utána ebédre. Azért nem bírtam megenni az egészet, a kétharmadánál éreztem, hogy azonnal abba kell hagynom, mert ha kipukkanok, nem biztos, hogy a szolgálatkész pincérsrác összevarr, aztán csak pihegtem, és azon gondolkodtam, hogy tényleg létezik-e, hogy valaki juharsziruppal nyakon öntött pancake-reggeli után ilyet ebédel, a végén már kicsit sietve, hiszen nemsokára jön a vacsora, és felderengtek képek a 180 kilós, kockásinges amerikai nőkről (ezt csak mesélték, én sosem láttam, de úgy éreztem, lehet valami valóságalapja), miközben alig kaptam levegőt. Kiderült, a kuponból maradt még 2000 forint, én szorgalmaztam, verjünk be vagy két Unicumot, és elgondolkoztam, az amerikaiak mivel csapatnak szét egy ilyen vacsorát, aztán rájöttem, h brownie-val, mert a pincér is aztán ajánlotta, végül rendeltünk, egye fene, oly mindegy már, hogy hat- vagy nyolcezer kalória. Érdekes, a brownie-n nem volt tejszínhab, csak karamellöntet és pirított mogyoró a vaníliafagyin, biztos ez a diétás változat volt. Meg kell hagyni, isteni volt, de hát ki ne szeretné a brownie-t, (én is szoktam csinálni xilittel és tönkölyliszttel), a meleg, szinte keserű, elképesztően csokis piskóta és a hideg vaníliafagyi kombinációja tényleg fantasztikus.
Hazafelé gyalog jöttünk, kicsit összegörnyedve, itthon aztán megvolt az Unicum is, nehogy baj legyen, értelmes tevékenységet aznap már nem végeztem, és szinte vágytam rá, h leüljek a kanapéra tévéshopot nézni, AB-tonert rendelni, amivel fáradozás és izzadás nélkül ledolgozhatom a felesleget.
Élmény volt mindenképpen, nem mindennap eszik ilyet az ember, és egyébként tényleg nagyon finom volt. Azt hiszem, valószínűleg azért van az ételeknek ilyen jól csengő fantázianeve, mert mégse hangzana túl jól, hogy kérek 4500 kalóriát zsír-fehérje és szénhidrát kombinációban, majd desszertnek 1800 kalóriát szénhidrát és zsír formájában.