Intro a buliban

Figyelgetem egy ideje ezt az introverzió-dolgot. Ha már ez nem egy diszfunkció, amiből ki lehet gyógyulni, akkor legszebb ideje, hogy megbarátkozzam vele. Észrevegyem az előnyeit és azt, amire érdemes odafigyelnem, ha nem akarom rosszul érezni magam.

Hívott ma estére egy kolléganőm buliba, ahol rengeteg ismeretlen ember lesz. Szorongok tőle, és egész héten elfogadható kifogáson gondolkoztam. Az ilyen bulikat általában lemondom, elsunnyogom - igaz, nem is túl gyakran hívnak. Utoljára három vagy négy éve voltam olyan házibuliban, ahol az emberek nagy részét nem ismertem. Nem is éreztem igazán jól magam. A többiek, akik ismertek, próbálták megtudakolni, van-e valami bajom, és nem tudtam mit felelni. Tényleg,mit kell ilyenkor mondani? Kösz, jól vagyok, csak túl sok itt az ember, akit nem ismerek?? És próbáltam úgy tenni, mint aki tökjól érzi magát. Közben pedig korholtam magam, hogy mi a fészkes fenéért nem megy ez nekem.

Mégiscsak jók valamire ezek a személyiségtesztek. Ha már ennyi papírom van róla, hogy mi velem a helyzet, akkor ideje kitalálnom, a javarészt extraverzió-orientált, és ezeket a szkilleket hájpoló társadalomban hogyan fogom túlélni a hátralévő - reméljük - 30-40 évet. Egyelőre arra jutottam, elmegyek a buliba - és mivel lehet vinni párt is, elviszem a férjem. Ő is intro, de nálam kevésbé, és így nagyobb biztonságban érzem magam, mintha egyedül mennék. Plusz mondtam a kolléganőmnek is, hogy én bizony izgulok, hogy sok lesz inger. Azt mondta, ő is. Szerencsére, az alkohol ilyenkor mindig megoldás. Azt szerintem egy velejéig intro találta fel évezredekkel ezelőtt, hogy kibírja valahogy a zajos-lármás összejöveteleket. 

Az viszont semmiképp sem jó ötlet, ha buli előtt csekkolom a többi meghívottat Facebookon. Néhány profi profilkép, és máris támad a szorongás. Megyek inkább körmöt festeni,