Első közös.
Nem szeretem a karácsonyt. Annyira, hogy ezt nem átallottam évekkel ezelőtt egy posztban megírni. Az kikeveredett az index címlapjára, ő elolvasta, aztán rákapott a blogra, olvasta vagy egy évig, végül e-mailezgetni kezdtünk. Aztán találkoztunk személyesen, még egy évig csak barátkozás (én akkor még tényleg komolyan gondoltam, h van olyan, barátság férfi és nő között. Nincs.) Aztán az előbb említett forgatókönyv. Szóval az utált karácsonynak köszönhetem végső soron, h most együtt tölthetjük az utált karácsonyt.
És az első közös az mindig olyan, h na, akkor most mi... A válásom előtti évben megfogadtam, én szentestét még egyszer férfival kettesben nem. Idén koncepcióváltás történt. De hiányzik a rutin meg az évek. Otthon a megszokott menetrend: ebéd, faállítás, összeveszés, szaloncukorkötözés, fadíszítés, fürdés, szépruha, vacsora, ajándék, bor, bor, unicum (hogy nehogy baj legyen). A megszokott cselekvéssor biztonsága. Így strukturálható, túlélhető. Na de így? Csináljunk a kettőből egy újat. Az eltérő szokásokból egy közöset, de olyat ám, ami sokáig jó lesz, mert lehet, h hosszú évekig ezt fogjuk nyomatni. Oké, elhatározás megvan, csináljuk. Legyen spontán. ne beszéljük meg előre. Persze, csak csináljuk, nincs semmi kötelező, majd adja magát. Oké. Kell-e elegánsabb ruha, vagy jó a maci (én anyámnál mindig maciban vagyok, na jó, de azért egy farmert magadra kaphatnál, vagy én is legyek melegítőben?, dehogy, te vedd csak fel a szűk kis fekete ruhát, igen, a magas sarkú bokapántost is hozzá), mikor jöjjön a Jézuska (nálunk nem jön, mi ajándékozunk, de nálunk igen, jöjjön, jó, jöjjön) lehet-e bejglit enni már 23-án, amikor elkészült (nem, bejglit csak 24-én lehet enni, de miért, ha már kész van, adjál már belőle, nem, csak holnap), én Metallicát szeretnék fadíszítés közben (az nem karácsonyi, nem baj, de jó, utálom a csingilingit), én meg Beethoven V. szimfónia IV. tételt (tudod, h nekem botfülem van a komolyzenéhez, de a kedvemért, na jó), illik-e dugni Szenteste (nem illik, áá, de lehet, csak érzelmesen kell, jó, de én elverőset szeretnék, karácsonykor? ez a szeretet ünnepe, na és, csináld szeretetből, na jó).
A csiszolódás hosszú folyamat. Részeredmények vannak.