Gondolatok a könyvtárban

Ha már Kati megadta a felütést, hát beszéljünk a bölcsészekről. Elfogult ember vagyok, ráadásul duplán. Először is mérnökember vagyok, ráadásul BME-s. Nos, a mérnökök közt ott van egyfajta vélekedés a bölcsészekről. Másrészről meg Kati a kedvesem, akit szeretek, minden bölcsészségével együtt.

Az alábbiakban főleg a - Kati által sem igazán kedvelt - átlagbölcsészről fog szó esni. Az átlagbölcsész szerint a mérnök az kocka. Saját tapasztalatom szerint egy mérnökről a szakmáján kívül lehet beszélgetni többek közt mindenféle humán tudományokról, irodalomról, nyelvekről (a mérnököknek amúgyis jóval több közük van a nyelvekhez, mint azt sok bölcsész gondolná, jelesül ld. a programnyelveket), történelemről, stb. Viszont sok bölcsésznél megfigyelhető tendencia, hogy a saját szakterületén kívül másban nem igazán mélyed el. Én eldumálok egy bölcsésszel az ő szakterületén, még akkor is ha csak kevéssé tudok hozzászólni. Műszaki témára terelvén a szót, hamar az érdektelenség és a teljes értetlenség falába ütközöm. Úgyhogy bátran kijelenthető, hogy a(z átlag)bölcsészek kockábban a mérnöknél, már amennyiben a kockaság alatt a szakbarbárságot és az ehhez kapcsolódó szűklátókörűséget értjük.

Kati egy kolléganője szerint a bölcsészettudományi egyetemek elsődleges feladata, hogy jó mérnök- és orvosfeleségeket képezzen. Tulajdonképpen nem alaptalan az állítás: művelt, intelligens partner, aki bár nem feltétlenül fog hozzászagolni ura szakmájához, de az általános műveltség terén széleslátókörű partner (bár sajnos az átlagbölcsész nem ilyen).

Vannak persze párhuzamok is a mérnökök és a bölcsészek között - legalábbis kettőnk vonatkozásában biztosan. Adott egy eszköz, ami kellően változatos, hogy lekössön, órákat tudunkaz általa megjelenített dolgokkal foglalkozni, mellesleg szórakoztat és művel. Katinak ez a könyv, mely fetisizálása az alábbiakban olvasható, nekem pedig ez a számítógép - természetesen internet-kapcsolattal. A különbség talán csak annyi, hogy én jobban tűröm, ha Kati sokat olvas :-)

A bölcsészet nekem kicsit távoli világ. Amikor én kisebb koromban eldöntöttem, hogy tűzoltó legyek, katona, vagy vadakat terelő juhász, akkor fontos szempont volt amellett hogy érdekeljen, az is, hogy meg lehessen belőle élni. A legtöbb bölcsésznél ez a második IF-ág nem fut le, így tele a világ olyan bölcsészekkel, akiknek gyk. nincs helyük a munkaerőpiacon. Mert ugyan egy filozófia szakon végzett hallgató mit fog dolgozni? Biztos hogy a saját szakmájában nem. Szép dolog nemzetünk kultúráját továbbvinni, de ahhoz enni sem árt. Esetleg elmegy hamburger árusnak. Jobb esetben kitanul egy másik szakmát is, és abban dolgozik. De akkor mire volt jó az a +5 év tanulás - ráadásul jobbára az állam pénzén? Kati is így dolgozik. Egy másik szakmában, melyben ugyan jól jönnek a bölcsész ismeretek, de azért messze nem alapfeltétel.

Bölcsésznek lenni szerintem inkább hobbi, mint hivatás. Kitartás kell hozzá, nekem nem nagyon volt még olyan hobbim, amit 5 éven keresztül tudtam volna végezni. Hát valahogy így látom én a bölcsészeket.

A.