Önkritika

Le lettem tolva, többször is (figyelitek, nem azt írtam, hogy baszva!:). Például Attila, meg egy bő, és még az apukám is jelezte, hogy csúnyán beszélek, és ez mennyire rettenetes. Pláne nő, no meg magyartanár létemre, jujj! Pláne csúnyákat írni egy nyilvános oldalon, jujj! (Már, amennyire ez nyilvános oldal.)
(Egyszer egy pasim is közölte, hogy többek közt azért rúg ki, mert utálja a ronda beszédemet. Mondtam is neki, akkor lehet menni picsába:)
No de majd most. Meg fogok komolyodni, mert ez mégiscsak tarthatatlan. Nem mintha nem tudnék disztingválni, csak más kérdés, hogy nem akarok. Vagyis csak nem akartam, no de majd most!  (Hm, eszembe jutott az egyik kolléganőm, akinél az a mondás járja, disztingváljál már, vazze! Mókásak, nem?)
El is határoztam, hogy mielőbbi megjavulásom érdekében veszek egy korbácsot, és miközben meztelen hátamat ostorozom, fennhangon kántálom, hogy basszam meg, hogy csúnyán beszélek, kapjam be, hogy csúnyán beszélek! Ez tuti hatni fog.
És amiatt is önkritikát kéne gyakorolnom, mert szignifikánsan sokat beszélek a szexről. No, nem mintha nem tudnék másra gondolni (a kérdés megint, hogy akarok-e), de lehet, hogy mégiscsak gáz, hogy minden igazán jó dolgot a szexhez hasonlítok? Erre még nincs olyan tuti receptem, mint az előző problémára, de folyamatban van a kidolgozása. Ígérem meglesz, és legalább olyan ütős lesz, mint egy...eh, hagyjuk:)
No, de ha már az önkritikánál tartunk, gyakoroljanak például a 100 forint alatti női hetilapok is önkritikát, és soha többet ne jelenjenek meg. Múltkor is kezembe vettem egy ilyen borzalmat és mit olvasok már rögtön az első oldalon. A szerkesztői levél rovatban -  meglepő módon - a szerkesztő néni levelét. Szerkesztő néni arról elmélkedett, hogy a világ megjobbítását úgy kezdjük el, hogy adakozzunk a szegényeknek, mert milyen jó is adakozni a szegényeknek. Múltkor is láttam egy filmet (ti. a szerkesztő néni), ami arról szólt, hogy adakoztak a szegényeknek, és akkor a filmben is minden jó lett, mert annyira jó adakozni a szegényeknek. Én is adakoztam múltkor a szegényeknek, és akkor az nagyon jó volt, nekem is, meg a szegényeknek. És ha nem is tudnánk adakozni a szegényeknek, akkor is szenteljünk nekik egy kis figyelmet, mert rohanó világunkban nincs is nagyobb érték, mint ha szentelünk valakinek egy kis figyelmet, és akkor mi így adakozunk a szegényeknek. Mert ugye az a legszegényebb - így a szerkesztő néni - aki még egy kis figyelmet sem tud adakozni, és akkor aztán az a valaki tényleg nem tud adakozni a szegényeknek, és akkor neki nagyon rossz lesz. Ezért aztán adakozzunk, és ne is csak a szegényeknek, hanem mindenkinek, akinek csak tudunk mert elidegenett világunkban milyen jó is, ha egymásnak legalább egy mosolyt adakozunk.
Szóval, kb erről szólt a levél, de lehet, hogy túloztam, és nem is volt ennyi mélyenszántó gondolat benne. Viszont a közhelyek puffogtak, minden mondatban legalább egy, és ez az újság belső oldalain csak tovább fokozódott. Mikor a 10 tanács, hogy hogyan tartsuk meg a pasinkat gyorstalpalóhoz értem, már a frász kerülgetett (olyanok voltak benne, hogy legyünk egyszerre konyhatündérek, csábító vadmacskák, gondoskodó anyák, laza haverok, és akkor jaj de meg fogjuk tartani a pasinkat). Aztán asztrotanácsadás egy magát boszorkánynak kikiáltó, enyhén hiányos fogú középkorú nőtől, néhány sokkoló hír Britney-ről, végül divattippek, és néhány recept (ez utóbbiakkal nem is volt gond), majd ízelítő a jövő heti lapszámból.
Ja, Britney. Nem itt ugyan, de olvastam egy cikket olyan címmel, hogy Britney fingik és böfög a gyerekei előtt, a sokkból épphogy magához tért volt testőre nyilatkozik erről. Nahát, mik vannak! Tessék elképzelni, valaki az otthonában, a szűk családja körében fingik és böfög. Senki nem szólt a cikk szerzőjének, hogy az emberek az otthonukban úgy általában szoktak fingani és böfögni - hol máshol tennék, ha nem otthon? Szerintem a saját otthonában mindenki úgy finghat és böföghet, ahogy a csövön kifér - feltéve, ha a családtagjai tolerálják. Már várom, mikor járja be a világsajtót a megdöbbentő hír, hogy Britney sárgát pisil.
No, ennyi. Megyek, hozom az ostort.
K.