Szabadság, de hol a szerelem?

Már teljesen beleéltem magam, h a jövő hétre szabit veszünk ki. Egy hét pihi kettesben, némi nagytakarítás, de alapvetően csak kaja, alvás, szex és kultúra. Elmentem volna megnézni az XVIII. századi erotika kiállítást a Széchényiben.
Nekem muszáj szabit kivennem, mert 12 napom van bent, a fönci el fog zavarni, Attilának is sok napja van, de arrafelé most kevés az ember, így valszeg nem mehet el a jövő héten. A föncim meg nem az a típus, akivel lehetne egyezkedni, h inkább mégse most mennék, így az van kilátásban, h 1 hétig baszhatom a rezet itthon egyedül. Ez sok-sok depis posztot jelent majd... Utálok egyedül itthon lenni, fél nap után bedepressziózom, hiába van 2 sünöm.
Egyébként Rebibaba szombaton megjelent nálunk a hozzá tartozó szülők kíséretében, de elég nyűgös volt, mert előtte nem aludt. Ennek ellenére vagy hússzor elmondta, hogy "inkább nézzük meg a sünit", mikor olyasmit csináltunk, amit unt vagy nem volt kedvére való. Így legalább hússzor megtekintettünk Vilmost, és vagy tízszer Boldizsárt, aki - rutinosabb versenyző lévén - az első atrocitás után bevonult a házába, és ki sem jött onnan. Ő csak tudja, egy bulit már megélt nálunk, és Gy. is mindig őt találja be a kulcscsomócsörgetéssel. Vilmos viszonylag békésen viselte Rebibabát, barátságosan szimatolt és szöszmörgött, csak akkor gömbölyödött össze és kezdett el puffogni, mikor Rebibaba benyúlt a dobozába.
J. kolléganő zseniális ötletet adott. Létre kéne hozni egy fotógalériát a sünjeinkről itt a blogon. Olyan cukik, h azt mindenkinek látnia kell! Ennek abszolválása is a szabis hétre maradt volna, egyelőre nemtudom, mikor fog megvalósulni.
Rebibaba mondása azóta szállóige: ha nincs kedvem valamihez, én is azt mondom, inkább nézzük meg a sünit:)
K.