Koncepciótlan
Felkeltem, megittam a kávét, megnéztem a kedvenc blogjaimat (ez konkrétan rókicát és a dossziét jelenti, hihi), kerestem receptet sajtos pogácsára, meg sertéshusira, és még mindig nem tudom, mi a fenéről fogok írni itten.
Mikor leülök ide, mindig van legalábbis minimális koncepció a fejemben arról, miről fogok írni, mondjuk, most az OTP-s, a BKV-s kalandjaimról, vagy könyvekről, vagy van olyan, hogy most direkt fecsegni fogok, pletykálkodni és személyes szösszenetekkel traktálni a türelmes olvasót, de most ez sincs, mert annyi mindenről írnék, és év vége van, és lehet, hogy holnap már minden más lesz (pl. másnapos leszek, és akkor még ennyire sem leszek összeszedett).
Végig kéne gondolnom, mit is akarok megfogadni az újévre. A sztenderd, h le kéne fogynom 2 vagy 3 kilót (de nem ciciből, basszus!), hogy végre olyan alakom legyen, amilyet szeretnék, és ennek érdekében nem fogok annyit zabálni, de mikor úgy szeretek enni, mit tegyek?! (Különben is, már legalább 3 pasi mondta nekem, az olyan lányokat szereti, akiknek jó az étvágyuk, mert azoknak az ágyban is nagyobb az étvágyuk, vagy valami ilyesmit mondtak, nem tudom én már, akik meg csak belepiszkálnak az ételbe, meg folyton fanyalognak, hogy nincs étvágyuk, azok a szexet sem élvezik annyira, nohát, én jóízűen bírok enni, az egyszer tény;-) Nem tudom, ez igaz-e, én mindenesetre ezzel vigasztalom magam, főleg olyankor, mikor olyan társaságba kerülök. Voltférj barátainak kivétel nélkül olyan nőjük volt, akik felékszerezve nyomtak vagy 40 kilót, én meg az 57-58 kilómmal úgy éreztem magam, mint egy felpuffadt elefánt, ráadásul, mikor bográcsoztunk, ők ettek 2-3 falat húst, majd hátradőltek, hogy hú, de tele vannak, én meg faltam jóízűen (azér főztük, nem?), egyikük meg is jegyezte, hogy lehet ennyit enni, no akkor meg is keseredett a számban a falat, az este hátralévő részében vad fogyókúrába kezdtem, bár az alkohol hízlaló hatásától nagyvonalúan eltekintettem:) Egyszer meg strandoltunk velük, a 2 gebe megvitatta, hogy milyen köverek, és be kéne nevezniük zsírleszívásra, majd körülnéztek, és megjegyezték, azt inkább mégiscsak meghagyják másnak. Ott napoztam tőlük 2 méterre, basszák meg, biztos rám értették, úgy éreztem magam, mint egy partra vetett bálna, vagy mint Ló Szerafin, akire ugyan tízszer annyit süt a nap, de az eső és a szél is tízszer annyira éri.
No, most jól rátok zúdítottam a kövérség-parámat. Ezért most megkíméllek titeket, és a szociális paráimat nem öntöm a nyakatok közé, tudvalevőleg azt, h mindig, mikor buliba megyünk, és ott olyanok is lesznek, akiket nem vagy nem nagyon ismerek, mindig megszeppenek, és van, hogy egész este meg sem szólalok. És ma is megyünk, igaz ugyan, hogy Á-hoz, de biztos lesz 1-2 ismeretlen arc, akkor meg a sünből nyúl lesz, és még össze is gömbölyödik hozzája. Aki a nyitott, barátságos, vicces(?) oldalamról ismer, az el sem tudja képzelni, hogy le bírok blokkolni idegenek közt. A legjobb, mikor úgy harangoznak, be, persze, minden rosszindulat nélkül, hogy itt van a Kati, tudod, akiről meséltem, akinek tök jó humora van, én meg megjelenek, mint egy megszeppent elsős, és egész este ki sem nyitom a számat. Vagy még jobb, mikor egyszer egy haverom úgy mutatott be egy haverjának, hogy itt a az a kurvajónő, akiről meséltem, hát, rá se néztem a srácra, ne lássam már az arcán a csalódást.
No, elég a komplexusaim felsorolásából, elvégre ez egy blog, nem pszichoterápia, és nem is a női magazinok tanácsadó rovata. Jah, női magazin meg blog. Az ünnepek alatt valakinél kezembe került egy Maxima, benne cikk arról, miért írunk blogot. Én eddig nem tudtam, miért írom ezt a blogot, csak és kész, mert élvezem, meg az is jó, mikor érkezik mindenféle kedves vagy vicces vagy továbbgondolásra érdemes hozzászólás. Nos, nem. A Maxima először is leszögezi, "a blog nem csak a szingli csajok fóruma", majd kijelenti, "a [népszerű, gyakran olvasott] blogírók tehát sztárok lesznek, és egyre több sztár vezet blogot". Húúúha! Akkor az én átlag napi 20-30-as olvasottságommal sztár lettem? Naná, hogy! Még jó, hogy értesültem róla. Eleddig botorul azt hittem, én egy semmiextra leányzó vagyok, az átlagnál kicsit nagyobb grafomániával, de nem, és igenis sztár vagyok, igaz, csak egy kicsike sztárocska, mert vannak nálam sokkal nagyobb sztárok is, de sebaj, a kis sztár is sztár, veszek is magamnak egy ölebet és harcba szállok a világbékéért/esőerdőkért/a természet megmentésért (a bálnákkal simán együtt tudok érezni).
Még annnyi mindenről írnék, pl. a sünikről, akiket tegnap megint összeengedtünk, meg arról, hogy most egy kicsit megszállt a szeressük egymást gyerekek - hangulat, jó érzéssel gondolok mindenkire, akit ismerek (akár személyesen, akár virtuálisan), így aztán most nagyon őszintén és szívből kívánok mindenkinek boldog új évet, no de előtte még fergeteges, vidám ma estét!
Találkozunk jövőre, ugyanitt?! (Remélem!:)
K.
Update: Ezt már karácsonyra is szerettem volna, de elmaradt. Most meg, ha már amúgy is buli van, meg vidám hangulat, akkor egy kis komolyzene, sajátos feldolgozásban. Én nagyon szeretem az ilyesmit:)
Mikor leülök ide, mindig van legalábbis minimális koncepció a fejemben arról, miről fogok írni, mondjuk, most az OTP-s, a BKV-s kalandjaimról, vagy könyvekről, vagy van olyan, hogy most direkt fecsegni fogok, pletykálkodni és személyes szösszenetekkel traktálni a türelmes olvasót, de most ez sincs, mert annyi mindenről írnék, és év vége van, és lehet, hogy holnap már minden más lesz (pl. másnapos leszek, és akkor még ennyire sem leszek összeszedett).
Végig kéne gondolnom, mit is akarok megfogadni az újévre. A sztenderd, h le kéne fogynom 2 vagy 3 kilót (de nem ciciből, basszus!), hogy végre olyan alakom legyen, amilyet szeretnék, és ennek érdekében nem fogok annyit zabálni, de mikor úgy szeretek enni, mit tegyek?! (Különben is, már legalább 3 pasi mondta nekem, az olyan lányokat szereti, akiknek jó az étvágyuk, mert azoknak az ágyban is nagyobb az étvágyuk, vagy valami ilyesmit mondtak, nem tudom én már, akik meg csak belepiszkálnak az ételbe, meg folyton fanyalognak, hogy nincs étvágyuk, azok a szexet sem élvezik annyira, nohát, én jóízűen bírok enni, az egyszer tény;-) Nem tudom, ez igaz-e, én mindenesetre ezzel vigasztalom magam, főleg olyankor, mikor olyan társaságba kerülök. Voltférj barátainak kivétel nélkül olyan nőjük volt, akik felékszerezve nyomtak vagy 40 kilót, én meg az 57-58 kilómmal úgy éreztem magam, mint egy felpuffadt elefánt, ráadásul, mikor bográcsoztunk, ők ettek 2-3 falat húst, majd hátradőltek, hogy hú, de tele vannak, én meg faltam jóízűen (azér főztük, nem?), egyikük meg is jegyezte, hogy lehet ennyit enni, no akkor meg is keseredett a számban a falat, az este hátralévő részében vad fogyókúrába kezdtem, bár az alkohol hízlaló hatásától nagyvonalúan eltekintettem:) Egyszer meg strandoltunk velük, a 2 gebe megvitatta, hogy milyen köverek, és be kéne nevezniük zsírleszívásra, majd körülnéztek, és megjegyezték, azt inkább mégiscsak meghagyják másnak. Ott napoztam tőlük 2 méterre, basszák meg, biztos rám értették, úgy éreztem magam, mint egy partra vetett bálna, vagy mint Ló Szerafin, akire ugyan tízszer annyit süt a nap, de az eső és a szél is tízszer annyira éri.
No, most jól rátok zúdítottam a kövérség-parámat. Ezért most megkíméllek titeket, és a szociális paráimat nem öntöm a nyakatok közé, tudvalevőleg azt, h mindig, mikor buliba megyünk, és ott olyanok is lesznek, akiket nem vagy nem nagyon ismerek, mindig megszeppenek, és van, hogy egész este meg sem szólalok. És ma is megyünk, igaz ugyan, hogy Á-hoz, de biztos lesz 1-2 ismeretlen arc, akkor meg a sünből nyúl lesz, és még össze is gömbölyödik hozzája. Aki a nyitott, barátságos, vicces(?) oldalamról ismer, az el sem tudja képzelni, hogy le bírok blokkolni idegenek közt. A legjobb, mikor úgy harangoznak, be, persze, minden rosszindulat nélkül, hogy itt van a Kati, tudod, akiről meséltem, akinek tök jó humora van, én meg megjelenek, mint egy megszeppent elsős, és egész este ki sem nyitom a számat. Vagy még jobb, mikor egyszer egy haverom úgy mutatott be egy haverjának, hogy itt a az a kurvajónő, akiről meséltem, hát, rá se néztem a srácra, ne lássam már az arcán a csalódást.
No, elég a komplexusaim felsorolásából, elvégre ez egy blog, nem pszichoterápia, és nem is a női magazinok tanácsadó rovata. Jah, női magazin meg blog. Az ünnepek alatt valakinél kezembe került egy Maxima, benne cikk arról, miért írunk blogot. Én eddig nem tudtam, miért írom ezt a blogot, csak és kész, mert élvezem, meg az is jó, mikor érkezik mindenféle kedves vagy vicces vagy továbbgondolásra érdemes hozzászólás. Nos, nem. A Maxima először is leszögezi, "a blog nem csak a szingli csajok fóruma", majd kijelenti, "a [népszerű, gyakran olvasott] blogírók tehát sztárok lesznek, és egyre több sztár vezet blogot". Húúúha! Akkor az én átlag napi 20-30-as olvasottságommal sztár lettem? Naná, hogy! Még jó, hogy értesültem róla. Eleddig botorul azt hittem, én egy semmiextra leányzó vagyok, az átlagnál kicsit nagyobb grafomániával, de nem, és igenis sztár vagyok, igaz, csak egy kicsike sztárocska, mert vannak nálam sokkal nagyobb sztárok is, de sebaj, a kis sztár is sztár, veszek is magamnak egy ölebet és harcba szállok a világbékéért/esőerdőkért/a természet megmentésért (a bálnákkal simán együtt tudok érezni).
Még annnyi mindenről írnék, pl. a sünikről, akiket tegnap megint összeengedtünk, meg arról, hogy most egy kicsit megszállt a szeressük egymást gyerekek - hangulat, jó érzéssel gondolok mindenkire, akit ismerek (akár személyesen, akár virtuálisan), így aztán most nagyon őszintén és szívből kívánok mindenkinek boldog új évet, no de előtte még fergeteges, vidám ma estét!
Találkozunk jövőre, ugyanitt?! (Remélem!:)
K.
Update: Ezt már karácsonyra is szerettem volna, de elmaradt. Most meg, ha már amúgy is buli van, meg vidám hangulat, akkor egy kis komolyzene, sajátos feldolgozásban. Én nagyon szeretem az ilyesmit:)
2 komment
