Szép vagy okos?

Az örök téma. Valszeg millióan megrágták már (én is, többször). Ma Rokica blogján láttam feltűnni, elolvastam, aranyos, velős bejegyzés, egyet tudok vele érteni. El is kezdtem írni kommentet, de hosszú lett, annyi minden eszembe jutott erről. Ezért aztán megkurtítottam a hozzászólást azzal, h inkább írok róla külön bejegyzést, mert túl hosszút kommentezni nem ildomos. (Remélem, ez nem tűnik önreklámnak, vagy témalopásnak vagy plagizálásnak, vagy mittudomén, fene se tudja, mit illik a neten meg mit nem, bár, ahogy a saját bőrömön is tapasztaltam, nem sokakat köt béklyóba az alapvető udvariasság követelménye.)
A kérdés az, hogy szép legyen-e a nő, avagy okos? Melyik jobb? Ha választani kéne (de szigorúan ám!), ki melyiket választaná?
Első közelítésre leszögezném, hogy tapasztalatom szerint mindenki okos. Ugyanis olyat sokszor hallottam már (leginkább nőktől, persze), hogy jaj, nem vagyok elég szép, nem vagyok elég karcsú, nem elég nagy a mellem/szemem/szám, nem elég kicsi a fenekem/hasam/orrom stb. Na de olyat, hogy nincs elég eszem?! Pláne olyat, hogy, jaj, miért is vagyok ilyen buta? Ilyen panaszt én még nem hallottam. Soha, senkitől. Tehát kimondhatjuk, a természet/sors/Isten igazságosan osztotta el az észt. Mindenki azt hiszi, neki épp elég jutott belőle:)
Viszont égbekiáltó igazságtalanság van e kérdésben férfiak és nők között - mondanom sem kell, a férfiak javára. Közhely, ugye, ha egy pasi egy fokkal szebb az ördögnél, máris nyert ügye van, akad neki nő, akár minden ujjára is. (Apropó, látta már valaki az ördögöt? Csak a viszonyítás miatt kérdezem.) Ellenben lett légyen egy nő mégoly intelligens, szellemes, jó fej - ha ehhez randa külső társul, a kutya sem akar megismerkedni vele, így ezek a tulajdonságok rejtve maradnak. (Fénykép nélküli társkeresők némileg javítják az esélyeket, de előbb-utóbb ott is bekövetkezik a személyes találkozás.)
Rokicának igaza van, ez főként a fiatalokra jellemző probléma. Ahogy telik-múlik az idő, a szépség egyre fogy, és sokkal nagyobb szerepet kap a megjelenesben a jólápoltság, harmonikus öltözködés, stb. Ilyesmivel sokat lehet dobni a gyárilag kevésbé előnyös összképen.
Olvastam egyébként mindenféle felmérést arról, hogy a szép emberekhez hajlamosak vagyunk automatikusan további pozitív tulajdonságokat társítani, így ez megint csak a szépség mellett szól. A szép nőnek mintegy megelőlegzik, hogy okos is, aztán erre vagy rácáfol vagy nem.
A legjobban persze az érdekelne, az érintettek, azaz a nők mit gondolnak erről.
Férfiak szeretnek azzal villogni, milyen jó nőt szereztek meg, azt viszont nem nagyon hallani, hogy valaki azzal hencegne, legújabb barátnője milyen elképesztően okos.
Eszem be jutott egy vicc, asszem passzol ide, nem kimondott zsidóvicc, de mivel Kohnnal és Grünnel hallottam, így is adom tovább: (Mindenféle politika felhang nélkül, mielőtt..)

Kohn és Grün beszélget:
-Képzeld, Grün - így Kohn - az én feleségemnek 2 diplomája van, 3 nyelven beszél és kitűnően zongorázik!
- Ne is mondd! - sóhajt Grün - Az enyém is csúnya!

Azt hiszem, én azért inkább az okosságra szavazok, hosszú távon kifizetődőbb. No meg értékállóbb, jó esetben csak 60-70 éves korban, a szenilitás beköszöntével kezd leépülni, míg a szépség pont valahol félidőben.
K.