Ma lesz a Critical Mass. A nagy, hatalmas biciklis felvonulás. Azt hiszem, van valami célja is, talán, h legyen több és jobb kerékpárút a fővárosban. Én ehhez nem értek, 2 éve hallottam először a CM-ről, amikor is Attila hívott. Nem mentem. Attila tavaly is ment, Nyuszival meg P-vel, és ma délután is mennek, ugyanaz a társaság. Én meg dilemmázom, mitévő legyek, menjek-e vagy sem? Mellette szóló érv, h jó bulinak tűnik, a jó bulikat meg szeretem, meg különben is, miért ne, elvégre vagány és belevaló lány szeretnék lenni vagyok, azok meg minden ilyesmin részt vesznek. Ellene szóló érv, h a biciklin halálfélelmem van. Ez elég nyomós érv, nem? Ugyanis, mint meglehetősen félénk, ügyetlen kislányt, még a széltől is óvtak, csoda, hogy úszni egyáltalán megtanultam. A túlféltés eredményeképpen nem tanultam meg biciklizni, sem verekedni, a legveszélyesebb játék, amit játszottam kiskoromban, az ugróiskola volt. Ekkora hendikeppel indultam neki a biciklizni tanulásnak, amely 20 évesen következett be, voltférj kitartó munkájának és főként, türelmének eredményeképpen. (Köszönet érte.) Szóval, felpakolt a 24-es Kempingre, aztán hajrá. Ugyan nem voltak az ilyenkor szokásos pótkerekek, meg seprűnyél sem, de akkor is, el lehet képzelni. 20 éves leányzó rója a köröket a focipálya körül, a pasija meg fogja a bringáját, és fut utána, aztán mikor elengedi, leányzó borul, és visít. Több héten keresztül szórakoztattam a lakótelep meglehetősen homogén, rágózó, szotyizó, pattanásos kamaszfiúkból álló plénumát. Szerintem direkt sajnálták, mikor végül megtanultam(?), és hosszabb utakra indultunk. Irány a környékbeli kiserdő, meg a kertváros. Történt egyszer, h olyan helyre tévedtünk, ahol egyszer csak megszűnt az aszfalt, és valami borzalmas állapotban lévő, kátyús, buckás földútra értünk. Nem ilyen terephez vagyok szokva, törte a fenekemet a bringa, meg zavart a zötykölődés, így elkezdtem hisztizni hangot adni a problémáimnak, mire voltférj megjegyezte, te annyira városi lány vagy, hogyha 10 percig nem látsz aszfaltot, hisztizni kezdesz. (Emblematikus mondat, némileg tán sommás, de találó. Később már az elkényeztetett városi picsa jelző dukált nekem, és ha őszinte akarok lenni, van ebben is igazság. De legalább tudom magamról, és nem megyek vadkempingezni, ahol a saját és mások hangulatát is elrontanám azzal, hogy befordulok, reggel nincs vezetékes melegvíz, meleg tejeskávé és angolvécé. Meg a sátrat is leginkább a pasim nadrágjában szeretem.) Szóval, megértünk visszaevickélni az aszfaltútra, ahol ugyan egy elesés kellemetlenebb tud lenni, viszont a terepviszonyok jobbak. Járdára felugratni a mai napig nem tudok, és ami a legszörnyűbb, még mindig nem érzem, h arra mennék a biciklivel, amerre én akarom. Kicsit sok a random effekt, így előre pontosan nem megjósolható, hol fogok kikötni biciklistül, lehet, h egy betonfalon, csúnya horzsolásokkal (mint történt például tavaly), amikoris megijedtem egy szembe jövő oszloptól.

A Critical Mass viszont jó móka, bár nekem az egészséges életmóddal asszociálódik mindenki, aki sokat bringázik (nyilván nem véletlenül), én pedig annak nem annyira vagyok híve, például utálom a karalábét, ezzel szemben a sört meg szeretem. (Megjegyzés: A sör egyébként sokkal egészségesebb, mint a kóla. Nincs benne cukor, meg mindenféle műanyag, ha elmegyünk valahová, eszembe se jutna kólát kérni, aminek amúgy utálom az ízét, tehát, olyankor teszek valamit az egészségemért.) Meg hát, ilyen rendezvényeken sportos, jó állóképességű emberek vesznek részt, amihez nekem, lássuk be, nincs sok közöm. Ugyan szoktam tornázni, meg régebben rendszeresen jártam erobikra, de ebbéli tevékenységemben csak és kizárólag a hiúság motivál. Nekem nem élmény a sport, hanem olyan program, amin túl kell esni annak érdekében, hogy szép kerek fenekem legyen. Nem illek én az egészséges életmódot hirdető, kisportolt biciklisek közé! Valami miatt mégis így érzem, el kéne nekem is menni. Idén rövidebb lesz a táv, ráadásul, csak úttesten kell menni (igen, aszfalton), annyit meg csak kibírok. Meg ott lesz Nyuszi, aki igen jól tud kerékpározni, és majd vigyáz rám, a szegény, ügyefogyott nővérkéjére. Úgyhogy lehet, h idén először bringára pattanok, és remélem, nem leszek ott majd valamelyik internetes oldalon a poénvideók között!:) 

Hajrá Sünibaba! Ha nem borulok fel, és nem csak a kormányrúd görcsös markolásával leszek elfoglalva, tán még tudósítok is a nagy eseményről. De objektív beszámolóért azért ne ide kattintsatok:)

K.

Update: A sün felült ma délelőtt a bringájára, és úgy döntött, önkritikát gyakorol, és mégsem megy a CM-re, tekintve, hogy a biciklin való közlekedése ön- és közveszélyes...