Nah, újra itt. Főleg, mert a hosszú hétvége nagy részének már vége (bassza meg), még ugyan van egy nap, de már meg-megcsap a hétfő szele. Nincs nekem különösebb bajom a munkába járással (ha nem számítjuk a korán kelést), de ha jól sikerült a hétvége, akkor sokkal rosszabb visszaszokni. Ma még megköszöntjük az anyukánkat (igen, és nem anyukáinkat, erről majd külön), meg Attila húgát, akinek szülinapja lesz, aztán visszavonhatatlanul elkövetkezik a hétfő reggel. Pont, mikor már kezdtem úgy igazán belejönni a hétvégébe.
Csütörtökön elmentünk tekerni délután (nem estem el!), előtte meg takarítottam, például port töröltem, amit utálok, nem is nagyon szoktam, ez látszott is. Plusz főzés, vasalás, süntakarítás, huh.
Pénteken meg irány Fót, ahol Legeslegjobb Bnőnek van telke. Előtte bevásárlás az Ósönben (ennyi sört egy rakáson én még életemben nem láttam, megtöltötte majdnem az egész bevásárlókocsit), aztán megérkezés, a szokásos szertartásos bulinyitó cukrászdázás (mintha jó kislányok, kisfiúk lennénk), aztán vissza a telekre. Nincs is annál jobb, ejtőzni a szabadban egy sörrel a kézben, és legfeljebb azon problémázni, vajon elbír-e még egy deci bort a bográcsgulyás, és mikor puhul már meg végre a hús. Ilyenkor jó főzni, mikor a krumpli- és répapucolást kiadom alvállalkozásba, a főzés többi részét viszont ki nem engedném a kezemből, és a többiek az évek alatt megszokták már, nem szeretem, ha beleszólnak, mikor főzök. Mondjuk, nem is nagyon bánják. Immáron hatodik éve főzöm én a bográcsgulyást, és hát, hogy mondjam, hogy ne tűnjön kérkedésnek, szóval, meglehetősen jól tud sikerülni. Most is, mindenki kétszer szedett, kivéve a kényes lányokat, akik vigyáznak az alakjukra (amire egyébként én is, de amikor ilyen finom gulyás van, akkor felfüggesztem), és bár, ha jól számoltam, 10-en ültük körül az asztalt, mégis elfogyott a hatalmas kondér kaja.
Az este központi témája – Grüni haverunknak hála, aki 39 évesen először találkozott a jelenséggel – a G-pont lett, hogy van-e olyan, és ha igen, hol, és csak a lányoknak-e. Persze, mindenki a téma expertjének tartotta magát, hiszen a szex olyan, mint a politika és a foci, mindenki azt hiszi, ért hozzá, így aztán egészen furcsa dolgok is elhangzottak, de legalább Grüni meg lett okosítva. Én a magam részéről sajnálom, hogy csak egy G-pontom van, lehetne több is, és könnyebben hozzáférhető helyen, hihi;).
Másnap reggelre csak öten maradtunk (nem mindenki szeret egymás hegyén-hátán, kényelmetlen matracon aludni), kicsit kótyagosan, mert Legeslegjobb Bnő pasija iszonyatosan horkol (Attila hozzá képest ipari tanuló), de Fóton még a másnapot is szeretem, gyógysörözünk, beszélgetünk a kertben, ennek különös varázsa van. Ebédre főztem paprikás krumplit, szintén bográcsban, így délutánra már olyan szagom volt, mint egy tábla füstölt szalonnának, a kezem meg még két napig hagymaszagú lesz, hiába sikálom.
Legeslegjobb Bnő mesélte, régebben még kihordták Fótra az ételmaradékot, ott kitették tálkákba, a környékbeli macskák meg oda jártak vacsorázni. Többször látták, hogy egy-egy sün is jön vacsoravendégnek. Aztán nem vittek már ételt a macskáknak, így a potyázó sünik is elmaradtak. Én azért vártam, hátha betéved egy, éjjel, mikor kimentem a kert végébe pisilni, füleltem erősen, hátha egyszer csak megzörren a bokor, és előcsörtet egy sündisznó alóla. De nem jött sün éjszaka, talán a hangos nevetés riasztotta el, talán az, hogy tudta, a bográcsgulyás csípős lett volna neki.
Este 9-kor ültünk csak kocsiba. Talán írtam már, az egyik süninket, a Bandit 2 éve Fót mellett engedtük el, a terület neve azóta Bandiland, mert mikor Bandit elengedtük tavasszal, hatalmas, kövér süni volt, gondolom, könnyedén vette fel a versenyt a nemrég felébredt, legatyásodott hímekkel, és minden nőstény vele akart párosodni:). Épphogy elindultunk, és rákanyarodtunk a főútra, ami mezők között kanyarog, odaszóltam Attilának, vezessen óvatosan, mert bármikor átszaladhat egy sün az úton, főleg itt, Bandilandban. Ahogy ezt kimondtam, láttuk, hogy egy süni szalad át az úton a kocsi előtt, szedte a virgácsait, Attila éppen csak le tudott fékezni, hogy átengedje. Tündéri volt, a hasán majdnem fehér színű volt a bunda, és úgy láttam, nem volt nagy, bár néhány pillanat alatt eltűnt az út melletti réten.

Itt a tavasz, felébredtek a sünik, fokozottan kell vigyázni rájuk éjjel az országúton!

K.