Olyan jó, hogy itt a meleg, és lehet már szoknyát hordani, harisnya nélkül. (Amit amúgy is utálok.) Viszont az év első szoknyafelvételénél mindig konstatálom, hogy a bal lábszáramon évről évre nagyobb területen vannak hajszálerek. Mutattam is ma melóban Mjudtinak, h nézze meg, milyen csúnya, és azt tanácsolta, most operáltassam meg, amíg még könnyen lehet. (Jaj.)
Viszont, a combomon is van néhány ilyen hajszálér a bőrfelszínhez közel, így feljebb húztam a (egyébként térdig érő, sehol nem feszülő, teljesen decens) szoknyámat, hogy szakértse meg azokat az ereket is. Hozzá kell tenni, a folyosón álltunk, ahol van egy üvegajtó, mellette pedig még egy folyosó. Nohát, épp húzkodom fel a szoknyámat, és mutogatom a combomat Mjudtinak, mikor felnéztem, és láttam, hogy a másik (üvegajtó túloldalán lévő) folyosón 2 srác áll, és nézik meredten, mit akciózom. Uh. Fülig vörösödtem, meg nevetni kezdtem zavaromban, a 2 fiú is nevetett, aztán elmentek a büfé felé.
Ez annyira zsenánt volt, hogy egész hétre beoszthatom magamnak. De jó, erre a hétre a balekság letudva! Rosszabb már nem jöhet. Talán.
De miért mindig velem történik ilyesmi?

Viszont nem tudom, a 2 srác, aki csak szemtanúi voltak a jelenetnek, de fültanúi nem (üvegajtó), mit gondolhatott, miért mutogatom a combomat a kolléganőnek, a szoknyámmal a nyakamban?!

K.