(A nők, mint tudjuk, több dologra is tudnak egyszerre figyelni. No de azért nem határtalanul.)

Történt tegnap, h Mjudtival csacsogtam msn-en, aki már egy hete nem jött dolgozni, így rengeteg mondanivalónk volt egymásnak. Igaz, esténként akkor is elcsevegünk egy-másfél órákat, ha volt dolgozni, és odabent is beszéltünk, amíg a főnus szét nem csapott köztünk. Közben beesett még egy beszélgetés, és a kettőt párhuzamosan folytattam, meg blogoltam is. Háromfelé figyelni azért már necces, főleg, ha mindhárom komolyabb szellemi erőfeszítést igényel (gondolkodás+gondolatok klaviatúrán pötyögése). Az első még csak-csak, Mjudtinak meséltem éppen, h épp az önbizalom-erősítésen dolgozom, elvégre nem lehetek egész életemben szerencsétlen kis hülye, fel kell végre nőni. Erre Mjudti rákérdezett, akkor nagy hülye akarok lenni? Merthogy, ugye, a kis hülyék, ha felnőnek, akkor nagy hülyék lesznek... Upsz. Itt még elsüthettem, h direkt írtam ezt (most töredelmesen bevallom, h nem, de akkor jó ötletnek látszott, h így magyarázzam ki magam), aztán a kissráccal is, akivel közben beszélgetni kezdtem, becsúszott vmi. Írt vmit ugyanis arról, h mit szokott a bnőjével csinálni, mire én azt akartam írni, h mivel én nem vagyok a bnőd, ezért velem ne. Ő meg nem értette, mit akarok ezzel mondani, és amikor visszaolvastam a már elküldött üzenetet, akkor konstatáltam, h a nem bizony kimaradt. Ez így direktben azért kicsit erős, nem? Upsz2. Némi magyarázkodás következett, és ugye még véletlenül se idézzük eszünkbe ilyenkor Freudot.
Ezután már vissza sem merem olvasni, mindeközben mit alkottam a tegnapi posztban.

Tanulság: jó dolog ez a női többvágányúság, de legközelebb inkább Mónikasót nézek közben, az nem kíván komolyabb szellemi erőfeszítést. Egyszerre háromfelé írogatni még egy bölcsésznek sem biztos, h összejön.

Más: ha már sóműsor, akkor mindenképp érdemes megnézni Rokica blogján ezt a posztot. Súlyos!