Végre, végre, tegnap megejtettük az idei első Velencei-tavi strandolást. Végül 5-en mentük, mert csatlakozott hozzánk Gy. is, akit mostanság ritkán üdvözölhetünk körünkben. Az M7-est végigálltuk Martonvásárig, aztán meg annyira megöröltünk, hogy már lehet 100-al is haladni,…

(Hehe, az a poszt akár Boldizsárról vagy Vilmosról is szólhatna, de rólam fog. A sün torkos fajta. Mindegyik olyan. A plüss-sün is. Bizisten.)Tegnap megünnepeltük Apum névnapját egy olyan helyen, ahová koktélozni szoktunk járni a BEKÁJ-jal. Este 6-8 között az amúgy igen drága…

Na jó, jó, megígértem, de a sün majdnem 11 órát dolgozott, fél 6-kor kelt, pejslije kilóg, és lassan már a füléből is orbáncfűtea folyik, nem lehetne háromra mégis egy kis sünsajnálatot?Jaj-jaj. Na, még egyszer. Jaj-jaj.Pár napja szöget ütött a fejembe, és azóta sem megy…