Tódor pár napja teljesen bezombult. A vacsorára nem ront rá (ez nála elképzelhetetlen), ha este fél tízkor előbányászom a házából, megnézegetem, és visszateszem képes negyed órán át ugyanabban a pozícióban bámulni maga elé, a külvilág ingereire mit sem reagálva.
Először nagyon aggódtam, tán valami baja van, midnden este kiveszem, megforgatom. Az orra nedves, külsérelmi nyom nem látszik, egészségesenk tűnik. Arra jutottam, talán csak érzi a hideget, és emiatt lassult le, azt hiszi, ideje van a téliálomalvásnak. (Reggelre azért mindig eltűnik a kaja, még a szőlő is.)

Bár ma este mintha élénkebb lenne; már motoszkál. Aha, most vágom, bekapcsolták a központi fűtést, már én sem duplapulóverbe vacogok, és elgémberedett ujjakkal gépelek.
Látod, Tódor, itt a tavasz. Pontosan ilyen a távfűtéses lakásokban.