Azért ez gáz. Gáz, gáz, gáz. Ma már 37 alatt volt a hőmérő, az ugatás némileg mérséklődött, hála a rengeteg fekvésnek, heverészésnek és fetrengésnek, paplan alatt, bekötött torokkal, a köptetős üveget óránként meghúzva, (Az orvos szerint naponta csak háromszor lehetne, de ő nem hallotta, hogy köhögök esténként.) Tényleg nem csinálok semmit, komolyan veszem a fekvést, pihenést, nagyon meg akarok gyógyulni, mert hosszú távon ez nem buli, még akkor sem, ha nem kell korán kelni, és nem annyira szimpatikus megrendelőkkel érintkezni telefonon, mosolyt erőltetve magamra.
Az internetet már kiolvastam, nosztalgiából Civ IV-et játszom, a kínaiakat készülök lenyomni éppen (emiatt van egy kis bűntudatom, végül is nem ártottak nekem, még a virtuális agresszió is problémás, egy gép ellen), és naponta háromszor gondolom át az életem hanyatt fekve, vagy oldalra fordulás közben.
Korábbi (3-4 évvel ezelőtti) dosszié-posztokat olvasgatok, és elcsodálkozom, jé, de megváltoztam, vagy megváltozott ez a blog. Például sokkal elfogadóbb lettem. Nem akadok ki annyira másokon. Basszus, én komolyan vettem azt a mondatot, hogy ha valaki idegesít, vagy zavar, annak okát elsősorban magamban kutatom. Ha valaki mostanában irritál, akkor ahelyett, hogy fikázni kezdeném vitriolba mártott billentyűzettel, elgondolkodom, hogy vajon miért zavar, és általában jutok is valamire. Amióta meggyőző könyvekben olvastam jó sokat arról, hogy ha valakiben valami zavar, irritál, idegesít, és legszívesebben a Holdig rugdosnám, akkor az azért van, mert ez nekem is téma, csak épp el van fojtva, árnyékban van, és a feladat, hogy integráljam szépen magamba ezeket a tulajdonságokat, és vonjam vissza a projekcióimat. (Ez nyilván egy gyors leegyszerűsítés, de ez a lényege.) És hát igen, bassza meg, azóta nem tudok jóízűen haragudni valakire, kiakadni az idióta viselkedésén, mert rögtön azt kezdem kutatni, bennem ez hogy van, nekem ez miért téma. És persze sokszor találok is valamit, időnként rém kellemetlen szembesülni olyasmivel, hogy ja, basszameg, ezt egyébként én is csinálom. De tény, hogy elfogadóbb vagyok. Meg együttérzőbb, mióta önismeretbe járok, hogy jaj, szegény, neki is mennyi nehézsége lehet, biztosan valamelyik elakadásából reagál, megértőnek kell vele lenni.
És hát, ez mind szép és jó, de az igazság, hogy ez jóval kevésbé szórakoztató. Átélni is, meg írni róla. A régi jó cinikus, vitriolos, káromkodós, kipellengérezős dosszié látja kárát. Határozottan kevésbé szórakoztató, amiket mostanában írok. Mély, meg őszinte, meg biztosan sokkal mélyebb önismeretről árulkodik, de néha úgy érzem, pont a lényeg tűnt el. És időnként annyira, de annyira hiányzik! Az önfeledt, odabaszós cinizmus, az irónia, a maró gúny. még akkor is, ha sokszor csak kompenzálás volt. Az a lehetőség, hogyha valakinek a viselkedése, vagy jelenség a környezetemben zavar, akkor nem azt nézem, ez nekem miért téma, hanem egyszerűen kipellengérezem, kifigurázom, végtelenül jólesően, oszt jónapot. Hjaj. Mintha színtelenebb lennék. Sajnos, az életben is, nem csak a blogomon.
Basszus, szeretnék visszakapni valamit a régebbi önmagamból. Pont ezt. Nem az önbizalomhiányos, intimitásra korlátozottan képes, gyerekkori elakadásokból reagáló nőt, természetesen, aki kompenzálásképpen másokat fikáz, és sokszor saját magát is, kéjes élvezettel. De mintha ezzel a fene nagy tudatossággal odaveszett volna a humorom egy része is. Főleg a cinikusabb része. Jaj, ebben a fene nagy elfogadásban már egy anyósviccet sem tudok jóízűen elsütni, pedig... Mert két év és fél önismeret után már arra gondolok, óó, hát abban a helyzetben, amiben ő van, neki sem lehet könnyű elfogadni engem, meg megvannak a maga nehézségei az életben, szóval megértő és elfogadó vagyok. Vagy azon vagyok, hogy az legyek. Azokkal a kolléganőkkel is, akik 50 poszttal ezelőtt még teljesen kiakasztottak, és remekül szórakoztam, amikor írtam róluk. És ők most is ilyenek. Én változtam meg. Én keresem magamban, miért irritálnak ezek a típusok.
Szóval, szép dolog ez a nem ítélkezés, és a projekciók visszavonása, de hogy jóval kevésbé szórakoztató, az is biztos.