Legjobb fiúbarátot keresek.

Azt hiszem, az embernek a haverok és barátnők mellett szüksége van egy legjobb barátnőre, és egy legjobb fiúbarátra. Ez utóbbiból épp hiányt szenvedek, mivel az illető, aki eddig ezt a posztot betöltötte, épp becsajozott, és olyankor hosszú hónapokig felém sem néz, sms-t, e-mailt nem ír, beszélgetni nem ér rá, huszonnégy órás nonstop turbékolásban van, brrr. Mivel nem ez az első eset, hogy így lepattint, ha benőzik, megelégeltem, a rézfaszú vigye el az ilyen barátot.

Úgyhogy lázas keresésben vagyok. Igazából 3 feltételnek kellene eleget tennie:
1. Jöjjön el velem gyakran sörözni.
2. Értse meg a komplexusaimat.
3. Legyen kölcsönös szimpátia - természetesen, hiszen ez kell a barátsághoz, ennek ellenére csak semmi szex - természetesen.*

(*ez nem csak azért kitétel, mivel van pasim, akihez hűséges, ugye. Ez nyilvánvaló. Ha nem lenne, akkor sem szexelnék a legjobb fiúbarátommal, mert attól tartok, azzal  elbasznánk a barátságot.)

És egyelőre találtam senkit, aki ebbe beleférne, pedig nincsenek nagy igényeim. A első még csak-csak, sörözni ált. mindenki szívesen eljön, de aztán, hogy értse meg a komplexuasimat, háát... A múlt héten egy srác ajánlkozott, de az volt a gond, h az ő fejében valami miatt (nem is értem) olyan kép él rólam, hogy én valamiféle vagány, belevaló, pasifaló nő lennék, és ehhez nagyon ragaszkodik, aztán, ha ezzel ellentétes információt kap, például, iszonyúan zavarba jövök valami miatt, vagy ráöntöm a csokilikőrt véletlenül, mert bénázom és esetlen vagyok (de nem kár érte, mert úgyis utálom a csokilikőrt, broáf), akkor nem érti, és tud vele mit kezdeni. Sőt, odáig megy, hogy megkérdezi, most miért játszod el, hogy zavarban vagy? Na ezért nem leszünk mi jó barátok. Merthogy én nem eljátszom, öcsisajt. Én tényleg. (Szerdán átestem a szomszédos iroda küszöbén. Kétszer. De úgy, hogy a küszöb valahogy feljött, és én, ahogy beléptem, nagyjából a szoba közepéig rúgtam. Abban a szobában épp három pasi volt. Így három pasi röhögött rajtam. Főleg, mikor fülig vörösödve zavaromban lehajoltam, hogy én ezt most megszerelem. Biztos csak eljátszottam.)
A másik, ahol dől, ha valaki ajánlkozik, és akkor pattan le, amikor közlöm, hogy semmi dugás. Hát kösz. Azért ne barátkozzon senki, hogy ezt a dugás előszobájának/ugródeszkájának tekintse, mert se szoba, se deszka. A kölcsönös szimpátia viszont kell, hiszen anélkül az azonos neműek közti barátság sem működhet. A fiú-lány barátság amúgy is pengeél, óvatosan kell vele bánni, és intelligensen, mindig mindent megbeszélni inkább, jó viszont, hogyha jól csinálják, és nem kúrják el, akár egy egész életen át működhet, ellentétben a párkapcsolatok többségével. Nagy kincs egy legjobb fiúbarát!
Külön nehezíti a dolgot, hogy a félénkségem miatt a barátkozás és a kommunikáció némi nehézséget okoz nekem, és az is nehezítés, hogy a legtöbb pasi, akivel kapcsolatba kerülök, inkább dugna, mint barátkozna (fene a pofájukat:-P), ami nagyon megtisztelő, de ha lehet, én mégis inkább barátkoznék, mert hát.

Van nekem voltszlovákos csoporttárs, akit imádok, és bár nagyon különbözünk (ő vízöntő, el lehet képzelni, hogy aránylik ez egy bikához), mégis jól megértjük egymást, jókat dumálunk, és mókás, h ennyire különbözik tőlem, de sajna csak 3-4 havonta találkozunk, ezért ő nem lehet a legjobb fiúbarátom, mivel ahhoz túl ritkán találkozunk.

Pedig nagyon kell nekem egy legjobb fiúbarát. Szeretek férfiakkal beszélgetni, szeretem, hogy ők sokszor annyira máshogy látják a világot, mint a nők, és az jó, ha a dolgaimat meg tudom beszélni olyasvalakivel, aki esetleg gyökeresen máshogy gondolkodik (és biztos fordítva is). Különben is, az élet szerintem elég egyszerű, csak mi nők tesszük bonyolulttá, ezért kell egy jóbarát, aki a maga férfias, egyszerű, letisztult világlátásával helyre rak. Egy sör mellett, persze.

Nem tudja valaki, hol lehet manapság szert tenni legjobb fiúbarátra?