Túléltem a tegnap estét, bár tényleg nagyon sokan voltak, rengeteg ismeretlen, kevés ismerős, és egy idő után éreztem, hogy eluralkodik rajtam az az érzés, hogy itt van egy csomó ember, és én legszívesebben beülnék egy csendes sarokba, de ezt nem illendő megtenni. Volt, aki meg merte tenni. A lakásban, ahol voltunk, három macska is lakik, és ebből az egyik elbújt a gardróbban, elő sem jött, nem is láttuk. Másikuk a bejárati ajtó melletti polcon feküdt a sarokban, arccal a fal felé, és látszott az arcán, hogy rosszul van az egész kuplerájtól. Én megpróbáltam barátkozni vele, és finoman belém harapott. A harmadik macska pedig a konyhaasztal melletti székek egyikén hevert, és a legkevésbé sem zavartatta magát, hogy emiatt valakinek nem jut hely. Én is macska akarok lenni!

Régebben is mindig feszült lettem az ilyen lármás bulikban egy idő után, de akkor nem tudtam még, hogy ez miért van. Arra fogtam, hogy a többiek undokok (nem azok), vagy hogy az aktuális partnerem nem figyel eléggé oda rám. Gyakran vezettem le úgy a feszültségemet, hogy veszekedést provokáltam ilyenkor. Most már tudom, hogy ilyenkor valójában mi zajlik bennem, és könnyebb menedzselni az érzelmi hullámokat. Bár, azzal még mindig nem tudok mit kezdeni (ez nagyon gyakran megtörténik), amikor egyik ismerősöm odaszól, hogy - Mi van veled, olyan csendes vagy. Régen ilyenkor hebegtem-habogtam, aztán kínomban előálltam a standard válasszal: kicsit fáradt vagyok. (Tényleg, megfigyeltétek már, milyen gyakran használjuk ezt a fordulatot kitérő válasz gyanánt? Úgy vettem észre, ha valaki ezt feleli, akkor ez kb. annyit jelent, hogy 'van valami, de nem akarok róla beszélni'.) Most megmondtam kerek-perec, hogy nekem kicsit sok az inger. De legszívesebben ezt mondtam volna: - Hé, ember! Mikor, kérdezem, MIKOR volt olyan, hogy én valaha is harsány lettem volna??! Na! Akkor meg? De persze nem. Lehet, hogy kéne ilyen 10 dolog, amit az introvertáltak utálnak témájú bejegyzést írni.

Hazafelé vettünk még egy gyrost (én falafelt), és sétáltunk a körúton, bámulva a szombat esti forgatagot. Így szeretem a tömeget és a lármát - ők lármáznak, én nézem, szemlélődöm, és csodálkozva figyelem, milyen sokszínű az élet. Arra például, hogy ki mire számít még aznap este, abból lehet következtetni, hogy hagymával vagy anélkül kéri a gyrost. Akik már tudják, hogy már csak fogmosás és lefekvés lesz aznap, kérnek bele. Akik még remélnek valamit, azok meg nem. Aztán a pitával a kezünkben végigsétáltunk az Andrássy úton, kisföldalattira szálltunk, és hazajöttünk. Mi hagyma nélkül kértük.