Nem szeretem fikázni a helyet, ahol nyaraltunk. Hiszen jól éreztük magunkat, és tulajdonképpen ez a lényeg, mit számít akkor, hogy 5 csillagos szállodában voltunk, ahol aranyozott a vécélehúzó, vagy egy putriban, ahol a vécé az udvar végén van, lehúzója pedig nincs. Persze, egyikben sem voltunk, "csak" egy olyan hotelben Baján, amit úgy hirdettek, van külön wellnessrészleg. Rákaptam tavaly óta a wellnessre, nem is olyan rossz a bugyborékok között áztatni a seggemet, vagy olvadozni az infraszaunában, a masszázs is rám fért, azt mondta a masszőz, be van állva a vállam nagyon. (Jah, a stressz. Hétfőtől megint elkezdhet beállni a vállam, basszameg.) Meg akkor is jó alternatíva a wellness, ha odakint zuhog (erre ezen a nyáron igencsak lehet számítani), és már elfogytak a környékbeli fedett múzeumok, eluntuk magunkat a hotelszobában az ágyon fetrengve és olvasva, és a helyi söröző  ablakából csak szomorúan pillogatunk az esőverte padokra a kerthelyiségben, én pedig már végigittam a száraz vörösbor-kínálatot. 
Persze, mikor mondtam bárkinek, hogy Bajára megyünk, mindenki egyből azt kérdezte, mi van ott. Mi lenne, mondtam én, szép kis vidéki városka, (hangulatosabb, mint amire 3 évvel ezelőttről emlékeztem), megkóstoljuk a halászlét bajai módra, és bejárjuk a környéket, ezen a részén az országban még úgysem jártunk. Ezenkívül döglünk a wellnessben, eszünk-iszunk-alszunk-dugunk, tán még kevés is lesz erre ez a négy nap. A felsoroltak közül csak a wellnessezésben esett hiba, első este lementünk, hogy na most aztán ellazulás vacsoráig, de hát-hát, hmm. A fényképeken még úgy tűnt, fasza kis hely ez, van kis kőmedence buborékkal, háromféle szauna, szolárium, poolbár, még fitness-lehetőség is, ha véletlenül rám jönne az ötperc, hogy nekem tornázni kell. (Nem jött.) És az első csalódás, hogy minden sokkal kisebb, mint a képeken, a medence kék mozaikja kicsit barnás helyenként, világítás az egész térben egy darab százaségőből. Buborék meg sehol. Előkerült a fürdőmester, fiatal nyegle srác, kérdeztük, ha mi esetleg véletlenül jacuzzizni szeretnénk, akkor lehet-e esetleg aztat, asztonta, persze, csak szólni kell, bekapcsolja. Így is lett, jött a bubi, a fúvókák közül alig néhány működött, kérdeztük, miért, azt mondta, ne is foglalkozzunk vele, így van ez már évek óta. Hm. Sebaj, jó szorosan összebújunk, érjen mindekettőnket a buborék, aztán a fejünkbe vettük (fene a pofánkat), hogy akkor mennénk szaunázni. A gőzfürdő még épphogy, volt benne egy kis gőz meg levegő (el tudtam volna képzelni egy kis kamillavirág-aromát, asszam nem túl drága egy csomag orvosi székfű virágzat, de ne legyünk telhetetlenek), aztán az üzemeltető fiúcska alánk pörkölt kicsit, ha már látta, hogy bementünk, lett gőz. Aztán akartam menni az infraszaunába, amit imádok, sokkal jobban szeretem, mint a finnt, 10 percig nem történik semmi, aztán egyszer csak elkezd dőlni rólam a víz, és mindezt úgy, hogy nem akarok közben félpercenként infarktálni. Igenám, de az infraszauna hideg, Kimentünk megint szólni (én már kezdtem cikinek érezni), hogy akkor, ha lehetne, akkor esetleg. Jó, mondta, mennyi időre, mondtam, 20 perc elég lesz, hát bekapcsolta. Kicsit rozsdásak voltak az infracsövek előtti rácsok, piros fényt meg úgy tudtunk csinálni (iszonyú jól néz ám ki a nedves bőr a vörös fényben, mmmmm...), ha a kis 40 wattos égő elé húztunk egy pirosra színezett üveglapot. Pozitívum viszont, hogy volt közben zene, jó kis chill out Mike Oldfield, Tubular Bells, meg ilyesmik, ez tetszett. Mikor lejárt a 20 perc, letusoltam (azért legalább nem kellett szólni, jött a víz a csapból, ha megnyitottam), eszembe jutott, hogy én még szoliznék is egyet, UV ide vagy oda, nyár közepe van, én meg úgy nézek ki, mint egy elrajzolt hófehérke a képeskönyvben, a bőröm színét tekintve legalábbis. Szóltam is a srácnak, hogy akkor a szoli az hogy, mondta, ott jobbra, csak húzzam el a paravánt, meg dobáljam bele a százasokat, de ő egyébként nem ajánlja. Miért? - ijedtem meg, és vad gondolataim támadtak, tán annyira ócska már, hogy 8 perc után elsőfokú égési sebeket szerzek, de ő csak azt mondta, inkább ki kell menni a napra. Az ötlet jó, gondoltam magamban, tulajdonképpen már az én fejemben is megfordult, csak hát, eddig még sok nap nem sütött, és amikor sütött, én akkor is jellemzően az irodában szórakoztattam magam. Elszántam bementem a szoláriumozásra kijelölt helyiségbe, szemrevételeztem a gépet, első közelítésre elavultnak tűnt, és eléggé poros is volt, valszeg mások megfogadták a srác ajánlatát, régóta senki sem használhatta. Mellette  műanyagszékeken ruhák, hátizsákok, cipők, kimentem megkérdezni, hogy ez mi, mondta,  ezek a bokszedzésre járó srácok ruhái, de menjek azért nyugodtan. Hát, nyugodt az nem voltam, elhúztam a paravánt, és amíg lejárt a 8 perc, végig azon aggódtam, nehogy a bokszedzésre járó srácoknak most jusson eszükbe felöltözni, amikor én pucéran fekszem a picit poros szoliágyon. Az is elég kínos volt, hogy az edzésre érkezők és onnan távozók utcai ruhában jártak-keltek, amíg én csöpögő fürdőruhában mentem vécére, lévén, ment volt a részlegnek külön mosdója.
Szóval, kicsit olyan volt az egész wellnessrészleg, mint amikor a kevéscsillagos hotel profilt bővít, és elhatározza, mostantól wellnesshotel is lesz, mert az jobban hoz. Persze mindezt a lehető legkevesebb anyagi ráfordítással, valahogy úgy, áá, van még egy kis hely a sufniban, oda lerakunk egy lavór vizet, egy fakamrát hősugárzóval, aztán wellness, bazmeg, lazuljál.

Bejártuk amúgy Tolnát-Baranyát (Mohács, Siklós, Villány, Szekszárdon csak azért nem, mert ott 2 éve voltunk már), aztán Hajós, Kalocsa is belefért még. Baja tündéri hely, hangulatos kisváros, a Sugovica-part szép, és a Halászparton éttermek, pubok, este nagyon hangulatos beülni valahova. A főtér csudaszép, az egyik templom minden este tízkor takarodót fúj.
Rengeteg a szúnyog, de ma reggel, a búcsúreggelinél hallottam a helyi rádióban,a  jövő héten megkezdik a szúnyogirtást. Nem is én lennék, ha nem előtte egy héttel mentem volna.