Nagymacskák klubja

Nem tudom, meséltem-e már arról, mennyire félek edzőterembe járni. Arról, hogy mennyire imádom, már biztosan. A legjobb, leghatékonyabb sport, amit valaha is próbáltam, látványos eredményekkel, és azzal az érzéssel, hogy erős vagyok. (Krav Magán sosem éreztem ilyet.) Nagyon-nagyon szeretem. 

És közben egy állandó stresszor is. Milyen érdekes, valahányszor elmegyek egy terembe, mindig szorongok előtte. Akkor is, ha már ezerszer jártam előtte ott. Ugyanazt az érzést hozza elő belőlem, mint amikor kiskamasz és kamasz koromban csúfoltak. Mintha ugyanazok az emberek járnának oda. Pedig nem. És én sem vagyok már ugyanaz. Kívül. De a lelkem legmélyén ugyanaz a kicsi lány maradtam, akit csúfolnak, mert kövér, idegen kamasz fiúk szégyenítik meg a villamoson, és az osztálytársai rúgják seggbe, mikor lehajol a menza előtt a sorban.Akkor is, ha közben - kis túlzással, de mentségemre szolgál, hogy nem én mondtam - egy B52-es testében lakom. Vagy majdnem. 

Valahogy, mikor belépek a terembe, mindig elfog a szorongás. Hogy történhet valami, hogy beszólhatnak, hogy bánthatnak, hogy megszégyeníthetnek. Akkor is, ha ennek kevés a reális esélye. Mit érdekel egy sebzett lelkű kicsi lányt a realitás! Legbelül csak a borzalmas emlékek vannak, és a borzalmas érzések hozzá.

Sokáig jártam egy kizárólag női klubba, ahol a biztonságban éreztem magam. Háziasszonyok kis vagy jelentős túlsúllyal, csak női közeg, védettség. De kinőttem. A gépeket, a fél órás edzést. Elkezdtem normál terembe járni, de a női klubba is fenntartottam a tagságomat (ott olyan a rendszer), nem mertem elengedni, mint bizonytalan úszó a medence szélét a fordulóknál.

De arra nincs pénz, hogy tartósan kétfelé fizessek. Dönteni kellett. És elengedtem a biztosat. Mától csakis a nagyterem marad. És jön a szorongás, jaj, mi van, ha majd pont holnap szólnak be. De hát jöjjön. Nincs már visszamenekvés a biztos kicsibe. Mától a kiscica (akinek legbelül érzem magam) a nagymacskák klubjába jár. És vállal mindent, ami ezzel jár. Drukkoljatok.

befunky_collage1.jpg