Érdekes gondolat, de hol marad a harmónia? Az ember mégis csak arra törekszik. És ehhez nyugvópontra kell jutnia, vagyis biztonságos helyre. Persze miután megharcolt magával ;-) Feldmár amúgy jó, de én egyre kevésbé veszem komolyan.

Hogy hol marad a harmónia... azt egyelőre sajnos nem tudom.
Viszont olyan élethelyzetben vagyok, hogy ha tovább folytatom a biztonságos(nak vélt) életemet, akkor szépen lassan meghalok. (No persze, esetleg csak évtizedek alatt.)
Tervezek írni erről, őszintén, nem csak homályos idézet-utalásokkal, ha kicsit összeszedem magam. Feldmár sokat segít ebben, valamiért most sokat beszél a biztonságról.

@sünibaba: Nem akarlak piszkálni. Magam részéről nem bírom a kéretlen jó tanácsokat, főleg idegenektől. A továbbiakban csupa ilyen következik, úgyhogy csak akkor olvasd tovább, ha nem idegesítelek:) Esetleg próbálgasd ismételgetni magadban ezt a mondatot: "Ez is elmúlik!" A harmónia nem lehet a külső körülmények függvénye. Azok mindig változnak. Az egyetlen stabil dolog az életedben Te vagy. Én, ha úgy érzem, rosszul mennek a dolgok, vagy valamit elbénázok, megnézem mennyi jelentősége lesz a dolognak pár nap, hét esetleg év múlva. Eddig mindenről kiderült, hogy nincs igazi súlya. Ha esetleg nem tudod, mit kellene tenned, de a helyzet ijesztő vagy csak szimplán rossz, akkor maradj mozdulatlan. Jógáztál már? Amikor felveszel egy pózt, ami rohadt kényelmetlen, azt hiszed nem lehet kibírni, majd egyszerűen próbálsz a légzésre figyelni, és szépen lassan belelazulsz a helyzetbe. Enyhül az ellenállásod. S kiderül, hogy az egész mire jó, mert már arra tudsz figyelni, ami van, és nem viszi el az energiáidat az ellenállás. Ez az a pont, ahol látni fogod, mit és hogyan kellene csinálni.
A rossz hír az, hogy ha tovább folytatod az életedet, biztos hogy belehalsz :) Ugye így már nem is olyan ijesztő? :)

Köszönöm szépen, pont ilyen jó tanácsokra van szükségem. Pont ilyen stílusban. :-) De jó!
Jó volt olvasni. Élni fogok vele.