Azt hiszem, vannak csodák. Ma reggel egy világra rácsodálkozó kisgyermek vagyok, aki ámul és bámul, milyen szép és sokszínű az élet! Ami az elmúlt hetekben történt, az maga a csoda! És mennyien vannak körülöttem, inspiráló, kreatív emberek, akik mind alkotnak, teremtenek, és én örülök, hogy ismerhetem őket!

Az én csodám most az, hogy megegyeztünk a grafikussal, aki egy istenadta tehetség, és azóta folyamatosan rajzol. Csodákat. Általában késő este küldi át az elkészült képeket, én reggel erre ébredek, és mintha beleébrednék egy álomba, lenyűgöz, amit alkot. Így néz ki Bernya:

És én sem tétlenkedem. Az online vállalkozásom alapjait ásom. Ez azt jelenti, hogy még semmi nem látszik, de már jó mélyen vagyok. Komolyra fordítva: készítettem Bernyának egy blogot és egy Facebook-oldalt. Azt tervezem, 3-4 hónap múlva megjelenés, addig pedig a blogon és a Facebookon népszerűsítem Bernyát. Rengeteg mesét írok, csakis a Bernyablogra, mintegy ráhangolóként a könyvre. És bízom benne, és reménykedem, hogy mások is annyira szeretni fogják Bernyát és barátait, mint amennyi szeretettel én írom. Amikor írom a meséket, valami egészen módosult tudatállapotba kerülök, kreatív flow-ba, azt átélni önmagában maga a csoda. Olyan belső kreatív forrásra bukkantam magamban, aminek a létezéséről még csak nem is tudtam.

Persze, nem én lennék a sünibaba, ha nem kapna el menet közben a szorongás: vajon meddig tart ez a kreativitás? Ugye, valódi olajmező ez, bőségesen termő, nem pedig egy csak egy kis olajfeltörés, látványos, de vékonyka réteg?
Ugye érdemes fúrótornyot építenem?Amikor nem írok, akkor ezzel dolgozom. Persze, nem én lennék a sünibaba, ha nem csinálnék ebből is önismereti kérdést.
Egyébként főzök, rendet tartok, barátokkal találkozom, vacsorával várom a férjemet, este 10-kor lefekszem és egyetemre járok, meg szupervízióba. Néha csoportot is tartok. Azt kezdem tapasztalni, hogy mennyivel kevesebb pénzből is ki lehet jönni, mint amit gondoltam! Most összébb húztuk a nadrágszíjat, hiszen csak egy kereső van a családban, és a saját bőrömön tapasztalom, hogy mennyi mindent megvettem korábban, amire valójában nem volt szükségem. Tudom, hogy pénz nélkül élni - sajnos - nem lehet. De felesleges költekezés nélkül igen - mert így látom igazán, mennyi érték van az életemben. Nem győzök hálás lenni érte.