A dolog aktualitása egy beszélgetés a szintén magyar szakot (is) végzett kolléganővel. Végre  egy bölcsész, aki NEM olvasta végig a világirodalmat (és nem is hiszi ezt magáról), és egész könyvtárat tudna megtölteni a kihagyott magyar szerzőkkel. (Megj.: Az egyik kedvenc egyetemi előadóm szerint egyébként a jó bölcsész olyan könyvről is tud órákig beszélni, amelyeket nem olvasott. Hozzáteszem, ezekről talán jobban is, hiszen nem zavarják az elolvasottak...) Szóval, már ketten vagyunk, akik magyartanár diplomájuk ellenére meg lehet fektetni egy olyan zavarba ejtő kérdéssel, hogy "hogyhogy nem olvastad ettőlmegettől az eztmegazt?!". És még azt is megkockáztatom, hogy ez nem ciki. Igenis, a magyar szakosok sem olvastak mindent, ellenben káromkodni kocsisokat megszégyenítő módon tudnak! (A különbség abban áll, hogy tudnak máshogy is beszélni.) (Mindent amúgy sem lehet. Egyébként is, Attila meg villamosmérnök, a Combinót mégse ő tervezte.)
Aztán meg, mi lesz a bölcsészből, ha kirepül (és nem kirúgják) az alma materből? Tanárnak megy, és felkopik az álla. Vagy csak simán felkopik az álla. Vajon vissza tud-e valaha is illeszkedni a való életbe? (csak vicc). Hány napot bír ki olvasás nélkül- mert esetleg nem lesz ideje rá? Én a prototipikusnak számító olvasás-függésen kívül beszéd- és írásfüggő is vagyok. (Egyes kollégák szerint egyenesen grafomán, mert képes vagyok a napi 8 órához, amit a melóban írással töltök, otthon még hozzácsapni egyet-kettőt, és még élvezni is.)  Olvasás nélkül figyelemreméltóan sokáig, akár 1 hétig is bírom, de mikor beleolvasok egy igazán jó szövegbe, az olyan, mint pár nap kihagyás után az orgazmus (remélem mindenki el tudja képzelni, hogy az milyen). Bár mióta - bölcsész billoggal ugyan, de -  melóba álltam, arra a kérdésre, hogy kinek az írásait szeretem, első lendülettel azt felelem, a főnököm aláírását a szabispapíromon... aztán összeszedem magam, és szépen elsorolom, hogy Kundera, Coelho, Szabó Magda. És annyira rettenetesen sajnálom, h a Kundera összest pl. már végigolvastam!
A legnagyobb baj az, hogyha befejeztem egy igazán jó könyvet, akkor szörnyű hiány- és üresség-érzetem támad, és el sem tudom képzelni, hogy a következő könyv is ilyen jó lehet.
Ajánljon nekem valaki egy jó könyvet!:)
K.