Szóval a céges hétvége. Szép balatoni falu, platánossal, parkokkal. Balatonra néző szoba (a Balaton gyönyörű volt, de hát, ez toposz), jacuzzi, szauna és infraszauna (nem vittünk fürdőruhát). Fincsi kaja, vidám társaság, amelyhez én csak mérsékelten csatlakoztam, valahogy nem oldódott a nyúlságom, sok önbizalomerősítőt meg nem akartam inni. Most biztos mindenki azt hiszi, hogy kuka vagyok, és sótlan. (Pedig nem is.) Vagy ami még rosszabb, az gondolhatják rólam, hogy buta vagyok. Én sosem gondolnám egy idegen társaságban hallgatag emberről - például magamról -, hogy buta lenne. Ám az egyik főnököm pár hónap ott-dolgozás után megjegyezte, kellemesen csalódott bennem, ugyanis a próbaidő alatt nagyon hallgatag voltam, alig szólaltam meg, így ő azt hitte rólam, hogy butuska vagyok, és azért nem beszélek, mert nincs mondanivalóm, aztán később, a munkámat látva revideálta ezt a nézetét. (Hát, ennek egyébként épp az ellenkezője igaz, néha akkor is beszélek, ha nincs mondanivalóm, de remélem, azért ez a blog nem ennek a terméke.) Szóval, a főnököm ilyen kijelentésének hallattán kissé bepánikoltam, és azóta azzal a rossz érzéssel megyek kevésbé ismerős társaságba, nehogy a hallgatagságom miatt butának gondoljanak. Így is épp eléggé bosszant a félénkségem, nem kell ezt még tetőzni más parákkal. Arra gondoltam, ha esetleg idegen helyre megyek, kiakasztok egy táblát a nyakamba, hogy "Félénk vagyok, nem buta", megelőzendő minden ellentétes feltételezést.
Érdekelne a ti véleményetek is a kérdésben. Nem írok ki újabb szavazást, de szívesen venném, ha írnátok arról, vajon butuskának tartjátok-e a társaságban hallgatag embert. És érdekelne minden ezzel kapcsolatos meglátásotok.
Visszatérve, azért biliárdoztunk sokat, és volt olyan, hogy beletaláltam a lyukba, juhéé:). Meg játszottunk Bang nevű kártyajátékot, ami igen-igen mókás, muszáj egyet beszerezni, baráti összejövetelek ideális kelléke a Catan meg a hold'em póker mellett. Nálunk ritkán beszerezhető, ha vki esetleg tudja, hol kapható, jelezze. (Apropó, Catan, megvettük a 2 játékos által játszható változatot, kíváncsi vagyok.)
Az időp szép volt, sütött a nap, ám kisebb(??) érzelmi viharfelhő is átvonult felettünk, tudtunkon kívül pletykát szolgáltatva az egész gyárnak (nem vettük észre, h ülnek alattunk a teraszon). No sebaj, ahogy a Nagyim szokta volt mondani, minden csoda 3 napig tart, elülnek hamar a visszhangok.
Hosszúfülű is jól bírta az éhezést, mert hogy éhezett, az biztos. Péntek reggel, indulás előtt hatalmas adag kaját kapott. Ugyan már elment aludni, de ezt látván elődöcögött, és nekiesett. Hiába mondtam neki, ha megeszi mind egyszerre, akkor sem lesz több vasárnap estig, de a hosszú füle botját sem mozgatta, csak tömte magát bőszen, mikor elmentünk, még javában evett. Meg lehet tippelni, mennyi maradt a kajából már péntek estére. Ezek a sünik nem tudnak beosztással élni:)
Boldizsárról sokat meséltünk az egyik kolléga tündéri édes, 3 éves kislányának, akiért egészen oda vagyok, hihetetlen bájos és édes, nekem is csináljon ilyet valaki. Meg is mondom Attilának, kérdezze meg a kollégát, hogyan csinálták a kislányt, hogy ilyen édes lett. Aztán a gyártási licenc birtokában neki is láthatnánk a sorozatgyártásnak...de ilyen cukik legyenek ám! Én ugyan úgy gondoltam, még jó pár évet várnék a szüléssel, de egy ilyen tündéri csöppség azonnal jöhet! És addig is, míg mindez megvalósul, gyakorlunk szorgosan, hogy addigra minden flottul menjen. Attila ma már nem ír posztot, az biztos;-)
K. (Félénk, nem buta.)