Kapja be az OTP

A fene egye meg. Utálom az ügyintézést, a banki ügyintézést meg különösen. Ehhez képest tegnap meg ma a bankban basztam a rezet. Meló után rohanás, mert persze a bank csak 5-ig van nyitva, ekkora hülyeséget, a legtöbben nem is 4-kor végeznek, mint én, mikor intéznek akkor ügyet?
No a lényeg, h odaértünk, és nekiláttam előadni a bankosnak, mit is szeretnék. Lakáskasszát kötöttem, mert sztem az jó, elég kilátástalan a helyzetem valaha is saját lakásra, így legalább az illúzió megvan, hogy egyszer lesz belőle vmi. Vagy nem. A bankos néni meglehetősen fáradt volt, meg sem értette, mit akarok. (Ilyen volt már, mikor Attilával közös számlát nyitottunk, akkor is nekünk kellett elmagyarázni, mit szeretnénk, a végén már úgy voltam vele, adja ide az egeret, majd klikkelek én, az egyszerűbb.) A tegnapi bankos néni pedig amit lehet, elbaszott. Fogalma sem volt, mit jelent a kedvezményezett fogalma, közölte én nem lehetek kedvezményezett. Ezzen kissé meglepődtem, úgyhogy a néni felvilágosított, a kedvezményezett azt jelenti, hogy ki kapja a pénzt, ha én esetleg el találnék halálozni a 4 év alatt, amíg a lakáskasszám le nem jár. Ezt furcsálltam, nem is kicsit, mert a lakáskassza ugye nem életbiztosítás, de hát ő csak tudja, gondoltam, és megjelöltem kedvezményezettnek az anyukámat. Jesszusom, majdnem kötöttem egy lakáskasszát anyukám nevére, fizetném 4 évig a pénzt, amelyhez végül csak anya férne hozzá, és szerződéssel kellene igazolnia, hogy a pénzt lakáscélra fordította!! Még szerencse, hogy megjelent a bankos néni főnöke (lám, néha a föncinek is lehet vmi haszna - legalábbis ennél a cégnél), és csóválta a fejét, hogy ez bizony nem lesz jó. A néni aztán a befizetett összeget nem a saját, hanem az Attilával közös számláról vette le, mint ahogy a lakáskassza befizetését is a közös számlára terhelte - jóllehet kértem, hogy az én számlámról végezze a tranzakciókat. Ma pedig rám telefonált, hogy véletlenül a szerződés banki példányát adta oda nekem, lennék szíves visszamenni, hogy kicseréljük. Bassza meg. 2 napja bankba járok, és holnap meló után ismét mehetek. El sem tudok képzelni jobb délutáni programot. Meg a stressz, meg a rohanás, hogy odaérek-e 5-re, és egyáltalán, az orvoshoz menést meg az ügyintézést utálom.
Pedig nem véletlenül választottam az OTP-t. Drága bank ugyan, de a szolgáltatása színvonalas, megbízható, a térség legerősebben fejlődő bankja, és sokféle befektetési lehetőséget kínál. Nem ilyen kiszolgáláshoz vagyok hozzászokva, az OTP-től magasabb színvonalat várnék. Meg nem azért fizetek évente több ezer forintnyi ilyen-olyan tranzakciós díjat, hogy elbasszák a dolgaimat. Nna.
Boldizsár-gombolyag felébredt, és a tálja felé pillogat.
Azért történt ma jó is. Megvettem a Tizenegy percet!! Már olvasom, annyira jó, hogy az egyik számítógépes jelszavamat megváltoztattam coelho11-re:). Persze A portobelloi boszorkány iránt is így lelkesedtem, tényleg nagyon jól indult, tetszett az ilyenfajta szövegmegoldás, de aztán egy ponton mintha a szerző elfelejtette volna, mi ennek a fajta beszédmódnak a lényege (ti. némi fiktív objektivitás), és túlságosan előtérbe tolta a saját ezoterikus mondanivalóját, ami már megint egy kicsit idegesített. És a befejezés sem tetszett, sztem jobbat tett volna a szövegnek, ha az utolsó fejezet elmarad, és kicsit sok volt benne a didaktika, az eszmefuttatást a mosogatásról, meg a kinyilatkoztatást a diétáról pedig ironikus gesztusként értelmeztem, ellenkező esetben (ha komolyan gondolta), agyoncsapja az egész szöveget.
A Tizenegy percben vércinikus mondatok vannak (hacsak nem arról van szó, h én látok ott is cinizmust, ahol nincs is...bár most nem emlékszem, hogy Derrida vagy deMan szerint a szövegről nem eldönthető, hogy ironikus-e vagy sem). Bár én Petőfi A hóhér kötelét is paródiaként olvastam, úgy határozottan mókás, ha mégiscsak komolyan gondolta Sándorunk, akkor viszont borzasztó fércmű (nem véletlenül nem tesznek róla említést gimnáziumban). Pedig szerintem olvastatni kéne mint paródiát, például az a jelenet, mikor  a főhős nagy romantikus bánatában elhatározza, hogy a folyóba ugrik, majd a partjára érvén konstatálja, hogy az tél lévén be van fagyva, az már megközelíti a krúdys irónia magaslatait, sőt, egészen Woody Allenes. Apropó, Krúdy sem ám az a nagy boldog, békebeli, nosztalgiázó, múltidéző, romatikus író, ahogy egyes irodalmi diskurzusokban emlegetni szokás. Krúdy a magyar irodalom tán legcinikusabb írója, gyakorlatilag mindenen és mindenkin röhög, tessék olvasni a sorok között!
Nem álltam meg, hogy ebbe a posztba  ne csempésszek egy kis bölcsészesdiséget, no mindegy, ha már leírtam, itt marad.
Egyébként rájöttem valamire. Nekem rendhagyó módon az agyamban nagyon közel van egymáshoz az okosság-, a szex- és a beszélőközpontom, és az egyik működésekor az ingerület könnyen áttevődik egy másikra. Ezért van az, hogy sokat beszélek a szexről, és ezért érzem az érdekfeszítő szellemi tevékenységet hasonlatosnak egy jó keféléshez:)
K.