Mármint a musical. A napokban kezdtem dúdolni a Gimb-Gömb macskát, évek óta először csak úgy a semmiből jutott eszembe. Egészen átadtam magam a nosztalgiázásnak, már 3-4 évesen Macskákat hallgattam kazettáról, ma is kívülről nyávogok minden szöveget. Aztán Szegeden megnéztem a Szabadtéri Játékokon tán 12 évesen, meg azt hiszem, a Madáchban is láttam, de ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy csak álmodtam (Tényleg! Akkoriban nagyon vágytam rá, hogy lássam, és elmosódott, hogy valóban láttam-e én azokat e jelmezes macskákat az első sor széktámláin ugrálni.) Most meg állok neki leszedni a netről, mert a régi kazi meg sincs már, meg magnóm sincs, no meg, ha meg is lenne, biztosan lyukasra van hallgatva már. Idén pont játszották Szegeden, mikor ott voltunk rokonlátogatni, el is sétáltunk a Dóm térre, belehallgattam, a szívem majd beleszakadt, hogy lemaradtam róla. Jó néhány dalt már letöltöttem, úgy emlékszem, már csak az Elvisz Trén hiányzik.Most hallgatom, és egészen hidegrázós érzés. Pici koromban nem értékeltem igazán, de most annál jobban bejön Romhányi magyarítása. Tündéri és zseniális, és annyira, de annyira jó, hogy ennyi évi után is kívülről fújom!
Apropó, Szeged. Hihetetlen, micsoda kulturális központ lett belőle, fesztiválok, előadások, és a Kárász utca is igen szépen fel lett újítva, meg az egész belváros, mediterrán,  hangulatos, barátságos. Fasza város lett Szeged. Egészen beleborzongtam, milyen jó volt ott nyáron.
Ma nagyon rendetlen voltam a melóhelyen. Alig dolgoztam, 3 kolléganővel rumliztunk a folyosón, a könnyeim potyogtak a nevetéstől. (Már többször kaptunk lebaszást folyosón való hepajozásért.) Aztán mindenki bevonult a kuckójába, hogy dolgozzunk már végre, mikor pár perc elteltével egyikük -a különösen jó humorú kollegina - rámnyitja az ajtót, hogy "Unom magam." Mire én: "Én is." Mire ő megkérdezi: "Te is engem?" Ekkor már igen pihentek voltunk.
Fenemód leamortizál ez a 6 napos munkahét. És nincs is értelmes programom a hétre, rég találkoztam a barátaimmal. Attila anyukájánál is rég voltunk, ő is hiányzik. Hogy kapcsolódjak is Attila posztjához, Attila anyukájával remekül lehet Catanozni, mindig játszunk 2-3 partit. Jó dolog ez a család, no meg a választott család, azaz a barátok, védőhálót képez képez az ember körül, nem fázik annyira a lelkünk. (Kapjam be, hogy csak ilyen közhelyekre futja. Bár attól még igaz, amit írtam.)
Nov. 2-án megyünk Prágába Attila  húgával, a  pasijával meg az ő haverjaikkal, busszal. Még sose voltam Prágában. Izgi lesz.
K.