Kb. két hete, mióta az első műkarácsonyfák megjelentek a plázákban, konstans hányingerem van. Jaj, ne már, megint! Basszus, az előzőt is épphogy kihevertem. Ez a tél végi ünnepkör teljesen hazavág. Merthogy november végétől (néhol már a közepétől) a csapból is az folyik. A boltokban jinglebells meg más karácsonyi csengőfrász, a Sláger Rádióban puha angyalszárnyak suhognak a fahéjillatú, meghitt családi ünnepen. A női magazinok másról sem írnak, minthogy készülődni kell az ünnepre, mert készülődni jó, de aztán milyen jó lesz majd karácsonykor. Valaki szánjon már meg, és árulja el nekem, ugyan mégis mi a halál ferde fasza olyan jó a karácsonyban??
Jött a pozitív énem, beszólt, h legyek már pozitív, így megpróbálom számba venni (azt legalább szeretem, hihi). Ebben segítségemre volt az egyetlen fiúkolléga a csoportban, akivel mostanság egyre többet dumálok, igazán kár, h januártól elmegy. Szóval, szerinte a karácsony jó. Feltettem neki az iménti kérdést (némileg azért kulturáltabb formában), és sorolni kezdte. Hogy együtt van a család. Igen, de 1. a család máskor is együtt lehet, szokott is, az mondjuk tényleg jó. 2. attól, h kari van, még semmivel sem jobb a családnak együtt lenni, sőt. Én mindig frusztrálódom attól a média prezentálta sűrű sziruptengertől, mikor együtt örül a család, és mosolyog, és mindenki jaj de nagyon hepi, mert karácsony van, és az milyen meghitt, mikor együtt örül a család. (Mindezt a Blikk Nők szerkesztői levél stílusában.) De minek? Mindenki számára ismert tény, hogy a szentnapon az egész család irgalmatlanul összevész, még jó, ha szentestére kibékülnek (de néha akkorra se), és ha vkinek nem jó a családja, akkor karácsonykor sem fognak angyalszárnyak suhogni a lakásban, legfeljebb tányérok, utána zuhanórepülés. Nekem legalább jó együtt a családdal - persze, csak ha bizonyos peremfeltételek teljesülnek. Meg a Nők Lapjában, ahol bemutatják, hogyan kell készülni adventkor, hogy az ünnep minél meghittebb legyen (még egyszer leírom ezt a szót, hányok), és mutatják a mintacsaládot, akiknek milyen jó, mert van szeretet, meg egyetértés, és számukra a karácsony nem a pénzről szól. Jó nekik. Egyébként de, a karácsony a pénzről szól, költsed, akkor is, ha nincs, vegyél fel személyi hitelt, Christmas Construction, az idei karácsony tényleg emlékezetes lesz, 72 hónapig biztos nem felejted el. Mert mindenkin kitör a költekezési láz, hisz karácsony van, meg kell venni, be kell szerezni, egész évben szoptunk, most jön a megérdemelt jutalom, mp3lejátszó, házimozi, márkáscipő, és mellé az irdatlan nagy zabálások, első hányásig, hiszen karácsony van, most lehet, és most kell, mert majd megint egy évig nem lesz ilyen. Az ember ilyenkor persze magával is nagyvonalúbb, megenged magának is ezt-azt, hiszen karácsony van, meglepem magam, januárban a bankszámlám egyenlegével is. (Én a tavalyi ünnepekhez kapcsolódóan vettem magamnak 1 csizmát, sminkkészletet, egy nadrágot, legalább 3 felsőt, drágacsokit, továbbá fogalmam sincs, az év végi jutalom felét mire basztam el.)
És a kaja, mondta a kolléga, az is jó ilyenkor. Persze, hiszen karácsony van, most aztán mindent, drágát, különlegeset, amit egész évben sajnáltunk magunktól, tömjük magunkat, mert mindjárt itt a január, és ehetjük a köleskását sok cukorral, mint Nyilas Misi. Ja, bejgli csak egyszer van egy évben, legalábbis nálunk, az legalább tényleg kurva jó, én sütöm már harmadik éve, mákosat, diósat, gesztenyéset. 2 éve sütöttem 16 rudat, vittem belőle voltférj egész családjának, a nagymamája össze is szalajtotta az egész kis zalai falut, és dicsekedett, micsoda tüchtig unokamenye is van nekije. (Azóta ezt nyilván nem egészen így gondolja. Zárójel bezárva.)
Viszont attól, hogy karácsony van, az embernek nem nő még egy gyomra, tehát csak ugyanannyit bír zabálni, mint átlag hétköznap, így a vége gyomorrontás, nekem rókát is mindig hoz a Jézusba (igen, 3 sugárban), nyilván, mert jó kislány voltam.
Aztán az ajándékfrász, az örök kérdés, mit vegyen az ember, mert csak a személyre szabott ajándékoktól lesz az ünnep igazán meghitt. (Megyek hányni.) Ja, a naggyon személyes ajándék. Ettől kiborulok, Attila tudja, miért, az ő kedvéért nem írom le. Az ajándék meg drága, az igazán ütős ajándék tényleg az, főleg azért, mert sok mindenkinek kell venni. Kézügyességem meg nincs, így a handmade tárgyak eleve nem játszanak, művészi hajlamom sincs, a kreativitásom jelenleg a blogolásban összpontosul, azt meg mégse lehet, h karira mindenkinek küldök egy e-mailt, benne a blog linkjével.
Másnap meg a templombamenés, főként csak a kaja miatt, a lelkész rosszul beszél, unom, dobolok az ujjammal a karzaton, aztán meg lelkifurdim lesz, hogy untam a prédit, meg, hogy idén sem érintődtem meg, és alig bírtam megállni röhögés nélkül az énnekkar vernyákolását. A templomban rettentő hideg van, jah, kérem, nincs pénz fűtésre, szegény az eklézsia, mint a templom egere, másfél óra alatt minden bűnömet megbánom, kockává fagyok, a gyehenna tüze nem is tűnik már olyan rettenetesnek. (Ha ilyeneket írok, biztos oda is kerülök.)
De, hogy a pozitív énem is megkapja a magáét, gondoljuk csak végig, a kaja mégiscsak jó, az mondjuk 45 perc a karácsonyból, a fadíszítés is jó, mindig rácsodálkozom a csudaszép üvegdíszekre, az mondjuk még fél óra, ami jó, plusz az ajándékozás, az mondjuk húsz perc. Tehát ott tartunk, hogy nettó 95 perc, ami jó a karácsonyból, a maradák időben meg igyekszem jól besangriázni, karácsonykor ugyanis mindig azt iszunk.
Boldog karácsonyt mindenkinek.
K.