Tudom, Chuck Norris már nem menő (mint ahogy a cigi sem:), (bár, ha többé nem írok ide, akkor annak az lesz az oka, hogy Chuck Norris megmutatta, tévedtem), de odabent a melóban már akkora toposzrendszer épült köré, ami folyamatosan ébren tartja a Chuck Norris-mítoszt, és -ciki, nem ciki- saját poénokat gyártunk és még mindig jókat nevetünk rajta.
A bejegyzés apropója pedig az, h vasárnap Attiláéknál voltunk, és - jobb dolgom nem lévén - órákig bámultam a tévét. Egészen egzotikus nap volt, néztem tévét! Mióta nincs, enyhén naiv rácsodálkozással nézem, meg kapcsolgatok, hogy jé, film, jé reklám, jé Discovery, RTL Klub, Tv2 stb. (A Nagyim érezhetett hasonló ámulatot a '60-as évek végén, mikor hazavitték az elsőt, és köréje gyűlt a szomszédság.)
Történt pedig, hogy átkapcsoltam a Tv2-re, ahol épp a Walker, a texasi kopó ment, és én életemben először láttam Chuck Norrist! (Vagy inkább: Chuck Norris megengedte, hogy megnézzem?) Mivel még tényleg sose nem láttam, vmi mitikus figuraként élt a fejemben, nem is ilyennek képzeltem! Őszintén szólva, valahogy (talán tudat alatt?) Jackie Chanhez kötöttem az arcát, merthogy őt már láttam, és meg voltam róla győződve, hogy Chuck Norris kínai! Chuck Norris verekedett, mindent tudott, mindent jobban tudott, sőt, mindent kétszer jobban tudott, a híres körívest ellenben nem láttam. (Pedig állítólag a Holdról is, ugye, de akkor Attiláék laknak rossz helyen:).
Mindenesetre, más most a világ, hogy láttam. Lehet, hogy  a Mikulás nem létezik, de Chuck Norris igen! Láttam!
K.