Itt vagyok, megvagyok, nem tűntem el, csak. Megnéztem a statit most, az elmúlt napokban is átlag 25-30-an látogattatok erre a blogra, ez igazán rendes tőletek, merthogy az elmúlt pár napban én egyáltalán nem látogattam erre blogra. Szégyengyalázat.:(
Ellenben találtam magamnak új függőséget (pontosabban, Attila találta nekem, akinek    amúgy boldog névnapot, itt is, nem mintha nem csináltam volna neki lasagnét meg sütit, meg ajándékot is kapott, de biztos örül, ha nyilvánosan is megsüvegeljük:). A blogfüggés már megszilárdult, azon már lehet lazítani, ellenben itt a Civ4, igaz, valami 2 év késéssel, de felfedeztem, illetve Attila mondta. Merthogy eredetileg olyan PC-játékot szeretett volna találni, amit lehet játszani multiplayerben. Az FPS-eket én nem, sőt, én egyáltalán semmit, amiben csak egy kicsit is harcolni kell. (Egyszer játszottam vele Strongholdot, építettem szép kis falut vagy mit, tetszett, hogy fejlődik, meg szép a grafikája, aztán Attila odaküldött pár katonát. Igaz, a leggyengébbeket, de nekem egy se volt, így tett némi kárt a falucskámban, én meg utána kis híján Attilában és a berendezési tárgyaiban.)
De a Civvel igencsak betalált. Imádom, bár single playerben talán még jobban. Egyszerűen azért, mert biztosabban nyerek:) Attilának több tízezer üzemóra előnye van ilyen-olyan stratégiai játékokban, én meg sokszor intuitíve játszom, a gép ellen könnyebb.
Meg hát, a harc. Bár a Civ4-ben már más győzelmi lehetőségek is vannak, azért néha nem árt lenyomni a szomszédokat, mert kevés a hely és az erőforrás. Azt meg az első játék során megtanultam (saját káromon), hogy hadsereget fenntartani muszáj, különben megtámadnak és levernek, ha meg már van hadseregem, akkor inkább támadok vele, mint hogy csak a védekezésre szorítkozzam, kifizetődőbb. Viszont ha Attilával (vagy esetleg Nyuszival) multizunk, nem támadnék meg olyan birodalmat, ami mögött ember van. A gép, az más, de erről már írtam, én pacifista módon játszom, többek közt ezért nem játszom FPS-t:) Ott nem lenne túl jó stratégia, hogy én nem lövök senkire:)
Itt van tudományos, diplomáciai és kulturális győzelmi lehetőség is, bár ez utóbbival volt egy kis gond, a szabályok szerint eljutottam ugyan a győzelemig, mégsem jelezte a program.
És csudaszép a játék grafikája, sok apró részletre is odafigyeltek a készítők. Az is nagyon mókás, hogyha angolokkal (Erzsébettel vagy Viktóriával) játszom, a munkások és a katonai egységek angolul beszélnek, amikor rájuk bökök, ha Izabellával, akkor spanyolul, ha Frigyessel, akkor németül stb.
És jó, mert kikapcsol, amolyan teljes tudatot betöltő játék, órákra megszűnik a külvilág, amire mostanában nagy szükségem ven. Képes vagyok 5-6 órát a gép előtt görnyedni, és annyira intenzív az élmény, hogy sokszor még álmodom is vele. Olyankor általában csak játszom tovább a játékot, de tegnap éjjel igazán bizarr dolgot sikerült összeálmodnom. Most Viktóriával játszom, és épp a velem határos arabokat készülök megtámadni, képzem hozzá a katonákat. És azt álmodtam, hogy megtámadtam az arabokat, de elfogtak, megkötöztek, egy lakókocsiba vonszoltak, ahol 2 arab férfi jól megdugott (először egymás után, aztán egyszerre). Jó vót:) Pont úgy néztek ki, mint a játékban, nagyon szépen megrajzolt figurák voltak. Nah, erre varrjon gombot Freud:)
K.