Sütött a nap, meleg volt, jó volt odabent a hangulat, mindannyian meg voltunk bolondulva egy kicsit. Egy kicsit minden srác tetszett odabent, főleg egy, akinek nagyon kedves mosolya van, úgyhogy abba szerelmes is lettem. E. (ki más?) rögtön intett, hogy nekem ott van Attila, ezért aztán hogyképzelem, de E. ezt nem érti, hogy az ember szereti a pasiját, aztán meg kitalálja magának, hogy szerelmes valakibe, mint az oviban, mert az mókás.
Miután eldöntöttem, h szerelmes leszek a szépmosolyúba, kitaláltam mindenféle ürügyet, hogy a közelében lehessek, aztán meg szaladtam nevetve és sutyorogva beszámolni erről Á-nak és B-nek. (Miért csak a 15 éves kamaszlányok viselkedhetnek úgy, mint a 15 éves kamaszlányok?) Például meglestem, mikor mennek ebédelni a konyhába, és direkt akkor mentem mosogatni. (Fenekemet persze gondosan magam alá húzva közben, nehogy már azt higgyék, riszálni megyek oda, vö. Csocsó és mosogatás poszt.) Aztán mentem B-hez, mesélni, hogy mi volt, ő meg azt tanácsolta, menjek oda a fiúk szobájába, és kérjek gyógyszert fejfájás ellen, B. ugyanis múltkor látta, hogy egy egész elsősegélydobozuk van, benne nyilván repülősó is, azoknak a lánykáknak a feltámasztására, akik rájuk néztek:). Aztán nem mentem, bár még mókáztunk azon, h inkább vmi szopogatós gyógyszert kéne kérnem torokecsetelés céljából, és közben köhintgessek a nagyobb hatás kedvéért, de végül nem mentem, csak vihogtunk, hogy milyen vicces lett volna, ha mentem volna.
Aztán meg B-t vigasztaltuk, mikor kiderült, h a pasi, akit kinézett magának, nem jön a pénteki mulaccságra. Mert pénteken mulaccság lesz, kollégák és kolléganők részvételével kedvenc háromszámos szórakozóhelyemen, amit egyfelől nagyon várok, mert buli meg tánc, másfelől meg sok jelenlévő lesz, aki, látom előre, kevésbé előnyös testi adottságait humorral próbálja majd meg kompenzálni, és ez jellemzően nem fog sikerülni.
Aztán tegnap 4 óra lett, és lejárt a munkaidőm, és elindultam haza Attilával. Már a kocsiban mosolyogtam rá, de úgy, ahogy nem mindig szoktam, zavarba jött, nem tudott hova tenni (pedig tettem neki rá javaslatot, hihi). Fél kilencig bírtam, aztán elkaptam a frakkját, hogy csak nézegetett, hogy mi ütött belém, de azt csak én tudtam, hogy tegnap végre kitavaszodott, és ébredés van a téli álomból (bár, teszem hozzá, én nem is aludtam:).
Szóval, jó volt ez első igazán tavaszi nap, duzzadó életkedvvel, önfeledt vihogással. Biztos a fák is ezt érzik ilyenkor, hogy elkezdenek bennük pezsegni a nedvek, átjárja őket az életöröm, és akkor hozzák az első rügyeket.
K.