Hát, beégés ellen nem, az egyszer biztos.

Történt ugyanis, hogy Attila tegnap véletlenül (hm...) bevitte magával a repigumit a munkahelyre, valahogy odakeveredett a prospektusok és egyéb szóróanyagok közé. Én meg elkértem, mert le akartam fotózni, hogy ide kirakhassam, ezért már reggel odaadta, nehogy elfelejtse. Én mondtam, hogy ráér délután is, de gyorsan a kezembe nyomta.

Bevittem, odabent megmutattam a lányoknak, rácsodálkoztunk, aztán meg is feledkeztem róla. Telt az átlagos munkanap, a számítógépem többször lefagyott, olyannyira súlyossá vált a helyzet, hogy ez egyik rendszergazda srác átjött megnézni, mi lehet a gond. Természetesen, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a hiba pont a rendszergazda jelenlétében nem generálódott, kicsit szüttyögtünk még, aztán a srác elment. Kicsivel később Á. beugrott valamiért az irodámba, és rábökött az asztalra, hogy hát ez meg mi? Akkor vettem csak észre, hogy az óvszer ott volt végig az asztalon a kávé, az üveg ásványvíz és néhány papírzsepi mellett. Á. kérdezte, ez akkor is itt volt, mikor megjött a rendszergazda? Hát, igen. Úúh. Kezdtem kínosan érezni magam, ahogy belegondoltam. Telefonon jelentem a karbantartóknak, hogy hibás a gépem. Egymás után többször is. A többedik telefonálás után ez egyik átjött megnézni, mi a gond. Hiba nem volt, ellenben az óvszer ott volt kitéve az asztalomon. Kikészítve a kávé, víz, stb, mellett, ugye, hogy minden kéznél legyen, amikor kell. Jáj.

Á. közölte, abban ne is reménykedjek, hogy a srác esetleg nem vette észre, annyira feltűnő helyen volt. Esetleg azért nem szólt, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe, de ki tudja, mit mesélt, mikor visszament a helyére? Lehet, hogy már az egész cégnél elterjedt, hogy a Kati úgy dolgozik, hogy a keze ügyében van egy óvszer, szükség esetére?! És ha legközelebb megint jön az egyik rendszergazda, és a gumi már nem lesz ott az asztalon, akkor azt fogja gondolni, hogy lám-lám, elhasználtam?!

Ááh! Miért mindig velem történik ilyesmi?!

K.