Némi fejfájás azért van. Bár, inkább a nemalvás miatt.
Álmos volt a tegnapi este, és még az sem tudott igazán feldobni, hogy nagy társaság gyűlt össze. Meg Anyum miatt is aggódtam. Meg fél 12-ig nem volt zene, mi meg már úgy mentünk oda 10-kor, hogy táncolni kell, azonnal. Dj azonban sehol. Végül a szokásos helyünkre mentünk, volt időm nézelődni, jó pár fazon arcról ismerős már. Látszik, ki nem tudott becsajozni az elmúlt másfél évben, mióta oda járunk, fff:)
Fél 12-ig csak punnyadtunk Legeslegjobb Bnővel, néztük, hogy jobbára csak lányok jönnek, kövérek, hál'Istennek, meg néhány olyan, akin látszott, úgy jött le, ma fel fog szedni valakit, és ennek érdekében teljes eszköztárát bevetette, ú.m. neccharisnya miniszoknyával, mélyen dekoltált felső (push-up melltartó ellenére is szerény felhozatallal), haspóló, kilónyi smink, hangos vihogás. El is álmosodtunk, a társalgásban sem igazán vettünk részt, aztán megjött a dj bácsi, és elkezdte tolni a zenét, lassan csak beindult ez élet. Csak hárman táncoltunk Bnővel és Grünivel, a többiek főleg dárcoztak, meg dumáltak, de ha álmos vagyok, akkor muszáj táncolni, mert az legalább ébren tart valamennyire.
Sokáig hárman táncoltunk, Attila néha benézett, annak külön örültem, hogy a Vadsündalra* is bejött, és velem együtt énekelte, aztán Grüni elfáradt, kiment. Ketten maradtunk Bnővel, egy darabig teljesen nyugodtan, mert a pasikat, akikben 4-5 sör után rendszerint feltámad a vadászösztön, a  neccharisnyás brigád lefoglalta. Mókás volt, mellettem pont egy olyan pár táncolt, akik tuti aznap melegedtek össze, ennek mindig csalhatatlan jele, hogy olyankor a lány borzasztóan riszálja magát, összeszokott párok nem feccölnek ennyi energiát egy tánc utáni dugásba. Amúgy is utálom a húspiac-effektet, mikor a tánctér szélén sörrel a kezükben álldogáló csávók mustrálják, melyik lány rázza a legjobban a valagát, aztán ha megvan a kiszemelt, akkor hajrá. Basszus, nem azért táncolok, hogy az másnak hogy tetszik, hanem, mert jól akarom érezni magam! Ezért aztán, ha megrázom a fenekemet, az nem felhívás a keringőre, hanem annak a jele, hogy tetszik a zene. A táncban a partner úgyis inkább csak zavar, egyedül szeretek legjobban táncolni, úgy, ahogy nekem jólesik. Nna.
Szóval, Bnővel ketten maradtunk. Hosszú, szőke hajú, zöld macskaszemű bombázó (ez Bnő), meg a némileg szerényebb testi adottságokkal bíró Sünibaba. Hamarosan meg is jelent egy srác, kreol bőrű, izmos, de nem zavaróan, jól táncolt, és kedvesen mosolygott. Utólag jöttem csak rá, miféle mechanizmus lép nálam életbe ilyenkor: helyes pasi közelít, biztosan nem engem szúrt ki magának, hanem Bnőt, így el is kezdem átadni a terepet, például, nem nagyon mosolygok rá, és kevesebbszer veszek fel vele szemkontaktust. Most is így történt, én határozottan azt vettem le a srác testbeszédéből, hogy Bnőre hajt, így Sünibaba balra el, azaz csak picit arrébb, és bár néha feléjük pillantottam, igyekeztem a háttérben maradni, hogy ne zavarjak. Aztán megjelent Attila, először csak táncolt velem, aztán átölelt, megtaperolt, félrehúzott, megcsókolt, táncoltunk is picit, aztán kimentünk leülni, mert elfáradtunk. Láttam, hogy a srác kérdez vmit Bnőtől de hogy mit, azt nyilván nem hallottam.
Utána hívott Bnő, hogy mekkora állat vagyok, hogy kimentem, meg egyáltalán, hogy arrébb álltam, a pasi ugyanis miattam jött oda, és amit odahajolva kérdezett Bnőtől, mikor megjött Attila, az volt, hogy "ugye, az nem a pasija?". Bnő azonban felvilágosította, ezért táncolt aztán Bnővel, mert hogy rólam, így lecsúszott, szegény. Huh. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a srác miattam jött volna oda.
Aztán végiggondoltam, és rájöttem, lehet, hogy jó pár kaland lehetőségét szalasztottam így el. Hogy automatikusan azt gondolom, a srác nem miattam jön, nem engem akar, így nem is adok le megerősítő gesztusokat, sőt, háttérbe húzódom, ezért aztán a srác Bnőnél is próbálkozik, aki nyitottabbnak tűnik, és onnantól megy minden, ahogy mennie kell.
Háát, nagyon kitartónak, elszántnak és céltudatosank kellett lennie mindenkinek, aki a kishitű Sünibabát szórakozóhelyen valaha is összeszedte!

*Vadsündal.
Ezzel régóta adós vagyok, a hivatalos vadsüninduló, amit szelídsünik és plüssünik is teli torokból fújnak.
A Szájbergyerek refrénjére kell énekelni, ha ügyesek vagyunk, pont kijön a ritmus:

Van egy vadsün a fák alatt,
Ha nem figyelsz, megharapja a lábadat,
És utána nem kér bocsánatot,
Csak annyit mond, hogy én egy vadsün vagyok!

A szerző egy vadsünikből álló punkzenekar, akik ezen kívül csak egyetlen másik dalt írtak, amelynek némileg egyszerűbb a szövege: azt kiabálják, hogy Vadsün, vadsün, vadsün!, és zúznak hozzá gitáron és basszgitáron:)
K.