Nem vagyok mániás

Kaptam visszajelzést, hogy mintha kicsit túlfűtött lennék, amúgy szexuálisan, Attila is jelezte, hogy ilyen vehemens nővel még nem volt dolga, meg mások is, hogy sokat beszélek róla. Nos most, hogy itt a tavasz, leginkább tényleg az erotikus fantáziálás foglal le. Ide nem írom le, úgy kell nektek. Csak azért, mert háromszor le van írva, hogy punci, ne kattintson senki ide. Vagy akár mégis. Punci, punci, punci. Nahát. Csak majd jól csalódnak, mert ez nem egy szexblog. Ez egy fecsegős blog. (Egyszer egy blogon olvastam, hogy az dobta meg jelentősen az olvasottságát, hogy a gugli valami miatt a punci szóra az övét dobta ki elsőnek. Hát, remélem, ilyen nekem nem lesz.
Ha már punci, akkor leginkább a szép, simára borotvált, rózsaszín. De csak a sajátom foglalkoztat érdemben. Nincs ezzel semmi gond. A pasiismerőseim egy része éppúgy el van foglalva a farkával, csak az társadalmilag elfogadottabb.
És nem vagyok sem nimfo-, sem szexmániás, de ha a szex foglalkoztat, akkor arról fecsegek. Hülyeség is lenne írni itten mondjuk mobiltelefonra letölthető játékokról, mikor közben arra gondolok, milyen jó lenne egy brutálisan nagy dugás.
Egyébként is, mióta megcsináltuk ezt a címkézést, és nyomon lehet követni, látszik, hogy a szex címkéjű bejegyzéseket meglehetősen sokat töltik le. Címke szerinti keresést egyedül a szex címkénél láttam. Hm.

A nimfomániáról eszembe jutott egy régi sztori, Mjudtinak meséltem pár napja. Természetét tekintve akár a Szar csajozós dumák blogra is kerülhetne, de mivel nekem van saját, ezért ide kerül.
Legeslegjobb Bnő elment egyszer táborozni, sok-sok évvel ezelőtt, megismerkedett egy sráccal, aki elsőre normálisnak tűnt, s összejött vele. Hazajött, a srác hiányzott neki, így, mikor megtudta, hogy a fiúcska a haverjával a hétvégére lemegy a balatoni telekre, hát felvetette, menjünk mi is. Mármint, én vele. Én meg mentem, mert az buli, meg móka, plusz bíztam a bnőm választásában. Meg volt beszélve, a boglári állomáson várnak minket. Mikor beért a vonat, és megláttuk a fiúkat, már tudtam, hogy itt baj lesz. A bnőm pasija még csak-csak, node a haverja… Magas, 17 év körüli suhanc, atlétatrikóban, kezdetleges izmokkal, pont az a fajta, akiből később a fukszos gyúrósköcsög lesz, de még nőnie kell kicsit. Javasoltam, akár le se szálljunk, de bnőm eddigre már a pasija karjába vetette magát, csókolóztak vadul. Mit volt mit tenni, leszálltam én is, illendően bemutatkoztam, melyet a srác egy foga között szűrt Bélával viszonzott. Aztán megindultunk a telek felé. Jó sokat kellett gyalogolni, Béla útközben kifejtette, ő biza nem fogja vinni a pakkunkat, csináljunk a csomaggal, amit akarunk, de menjünk inkább rögtön a helyi kocsmába, már, ha van pénzünk, mert ő meghívni nem fog. Néztem nagyot, én nem kértem őt a csomagjaim cipelésére, sem arra, hogy fizesse a sörömet, a kocsma amúgy jó ötlet, de tán a pakolnánk előtte le, mégse menjünk felmálházva. Béla azonban az azonnali kocsmalátogatáshoz ragaszkodott, így félúton levált, hármasban baktattunk a telek felé. Ott lepakoltunk, kimentünk a kertbe, ott Legeslegjobb Bnő odasúgta, baj van, mert a pasija nem úgy viselkedik, ahogy a táborban, meglehetősen bunkó vele. Ez nekem is feltűnt, de eddig nem szóltam, mert hát, a bnő pasija tabu, sem nem fekszünk le vele, sem nem mondunk rosszat róla. (Extrém esetekben kivételek előfordulhatnak.) Mondtam, akár haza is mehetnénk, mert a délután nem alakul valami jól, bnő pasija bunkó, Béla pedig a kocsmában, de még rosszabb lesz, ha egyszer megjön. Nem is váratott sokáig magára. Irgalmatlan részegen jött meg, büszkén újságolta, megivott 6 vegyigyümit, meg 2 sört, ezt bnő pasija örömmel nyugtázta, hozzátéve, micsoda vagány haverja is van nekije. Megéheztünk közben, így kitaláltam, üssünk össze valamit, úgysincs a hűtőben semmi, a bevásárlással időt nyerünk. Megint javasoltam, hogy lépjünk le, de Legeslegjobb Bnő még reménykedett, lesz a kutyából megint szalonna, estére majd jobb lesz, igyunk inkább mi is egy sört, az sokat tud segíteni. Hazamentünk, összedobtam egy rántottát, betoltam nem is egy, de két sört, mert vészhelyzetben egy nem elég, de nem éreztem jobban magam tőle. Közben leszállt az este, kitalálódott, menjünk le éjszakai fürdőzésre. Én hamar elkezdtem fázni, kijöttem, és amíg Legeslegjobb Bnőnek a pasija a vízben ölelkezve próbált törleszteni valamit a délutáni bunkóságából, én egy padon ücsörögtem, mikor megjelent Béla, és megkérdezte, nem-e csókolózunk-e, meg mehetnék vele úszni is. Nemet mondtam, ezen berágott picinyt, de annyi baj legyen. Bnőnek megemlítettem, a késő esti vonattal még elmehetünk, de ő épp örült, hogy a pasija megemberelte magát, így maradni kellett. Visszamentünk a telekre, ahol Béla megitta a maradék söröket, aztán elővette a pillangókését, hadonászni kezdett vele, közölte, hogy ő amúgy vadász(!), és mellesleg, vele aztán nem cicózhat senki. Jó. Én nem is akartam, ezt siettem is jelezni, nehogy baj legyen. Aztán lefeküdtünk aludni, egy hatalmas ágyon egymás mellett, igyekeztem minél jobban a falhoz húzódni, mikor egyszer csak Béla mellém csusszant, és megkérdezte, hogy én tényleg szűz vagyok-e. Mondtam, igen, és álmos is, de erre kijelentette, az tök ciki, ha valaki 19 éves korában még szűz. Mondtam, mifelénk nem, egyébként, van pasim, vagy legalábbis haverom, akivel tervezem elveszteni, de nem annyira sürgős. Béla erre azt javasolta, hogy dugjunk, biztos a pasim jobban örülne, ha nem lennék teljesen tapasztalatlan. Megint nemet mondtam, erre odaszólt, hogy akkor legalább kezdjük el, csak az előjátékot, aztán, ha nem tetszik, akkor abbahagyjuk. Ezt is visszautasítottam, de kezdtem egyre jobban félni, főleg a pillangókés, Béla ittassága, és növekvő dühe miatt. Béla meg felült, s a következő monológgal bírt előrukkolni (mondatai ma is szállóigék):

-Nálunk a telepen minden lány 12 éves korában veszti el a szüzességét. És aki nem, az később nagyon megbánja, és egész életében nimfomániás lesz, mert rájön, hogy miből maradt ki. Úgyhogy gondoljad meg.

 Itt tartottam a történetmesélésben, amikor Mjudti rám nézett, elnevette magát, és megjegyezte: és bazmeg, igaza volt! Ezen aztán görnyedve nevettünk, hogy hihi, a Bélának végül mégis igaza lett, én meg kihagytam a numerát…

 Másnap pirkadatkor aztán – miután éjjel alig mertem aludni – összepakoltam, és közöltem Legeslegjobb Bnővel, ő maradhat, ha akar, de én megyek az állomásra, és felülök az első vonatra, az sem baj, he nem Pestre visz. Bnő is velem tartott, a csípős hajnali ködben (augusztus vége volt) megittam egy kávét, meg egy sört (sose iszom ebéd előtt), aztán hamar jött a pesti gyors. Huh. Életem legrosszabb balaton-parti éjszakája. Volt még egy, évekkel később, mikor eldöntöttem, válás lesz. De ez már egy másik történet, és nem is annyira tanulságos…

 K.