Nohát, ha a Sünibabának lehet, h mindenféléről fecseg itten, h mi minden történt vele, akkor nekem is. Meglássátok, egy vadsün élete is izgalmas. Sőt! Minden újabb nap hatalmas izgalmak elé nézünk! Például: kapunk-e vacsorát? Vagy délutáni nasit? És mikor már?
Előrebocsátanám, mikor a Sünibaba elment 2 napja arra az esküvőre (amiről nem tudom, hogy micsoda, mi vadsünik vadházasságban élünk), akkor nekünk nem adott vacsorát. No nem azért, mert elfelejtett, hanem, amikor 2-kor elindultak, még nem volt vacsoraidő. No és, kérdem én, fél 1-kor, amikor hazaestek, akkor tán vacsoraidő volt?? Addigra már a vadon élő vadsünik is megtömik a pocakjukat, mert hajnali fél 1-re mindenki össze tud vadászni annyit, hogy jóllakjon! Csak mi vártuk a Vilmossal hiába, hogy hazaérjenek. Szaladgáltunk körbe-körbe a dobozunkban, és vártunk a vacsoránkra! Tessék elképzelni!
Ezt a kaja-kérdést amúgy sem sikerült még megnyugtatóan rendezni. Mármint, a Sünibabával. Attilával egyszerűbb, mert ha ő van megbízva, akkor vagy ad enni nekünk, vagy nem. Néha megesik, hogy elfelejti, ekkor mi még a szokásosnál is nagyobb zajt csapunk éjszaka a Vilmossal, amire a Sünibaba felébred, és olyankor általában kapcsol, és bepótoltatja Attilával a mulasztást. Azért Attila is rendes, bár a múltkor nem figyelt oda, és halas ízesítésű macskakaját hozott nekünk. Hát ki látott már halevő vadsünt?! Nem is igazán ízlett, de azért megettük, mert nem akartuk megbántani. (A Sünibaba most rám szólt, ne füllentsek, nem azért ettük meg, hogy ne bántsuk meg Attilát, hanem, mert éhesek voltuk, és amúgy is haspókok vagyunk.)
A Sünibaba ezzel szemben mindig ad nekünk enni, viszont elvei vannak, amiből nem enged. Például, hogy egy nap csak egyszer eszünk, akkor is egy konzervet kétfelé osztva. Néha kapunk nasit, de bacont például nagyon ritkán, nehogy meghízzunk. Hát aztán! Vadsüniknél nem olyan nagy baj, ha felkúszik egy-két deka! Meg, hogy ennünk kell gyümölcsöt is. Azzal érvel, reggelre mindig elfogy, tehát, ha éhesek vagyunk, megesszük, meg amúgy is, ő úgy véli, mi szeretjük a gyümölcsöt, csak éppen a húst jobban, ezért azt faljuk be először. Ezzel azért vitatkoznék. Tény, hogy a dinnyét imádom (nyáron szoktam is kapni egy egész cikkelyt, jó nagy piros résszel, nyamm), meg a banán is jöhet, az almát picit unom, a cseresznyét, na jó, de paradicsom, na az azért túlzás! Vitaminok, persze! Még a végén gyógyteát is itat velünk! (Nem, azért annyira nem egészségmániás. Sörözik, láttam én!)
Szóval, jó lenne megegyezni vele. Miért nem ehetünk annyit, amennyit csak akarunk? Kiszolgálnánk mi magunkat, még gondja le lenne ránk! Mondjuk, berakna egy hatalmas (kibontott) konzervet (akkorát, amit kutyáknak szánnak), vagy akár kettőt-hármat, aztán, ha kiürülne, csak kidobná, és adná az újat. Jól hangzik, nem?

Egyébként, ti hogy bírjátok ezt a meleget? Én tegnap a mókuskerékben aludtam, kellemes hűvös volt, hűtötte a pocakomat. Arra gondoltam, talán mi is kaphatnánk egy kis fagyit, ha kitör a kánikula… vagy egy kanál jó hideg gyümölcsjoghurt?
(Boldizsár)

K.